Lemez

Kate Bush: 50 Words For Snow

  • Nagy István
  • 2011. december 25.

Zene

Az 53 éves Bush popzenére gyakorolt hatását felesleges lenne bizonygatni - a kilencvenes évek első követőhulláma (Tori Amos, Björk, Fiona Apple, PJ Harvey) után az elmúlt években is jött egy nagyobb epigonsereg, elég csak Joanna Newsomra, St. Vincentre, Natasha Khanra, Marina Diamandisra vagy Florence Welchre gondolni. Éppen ezért Bush pont a legjobbkor lép ismét színre egy laza konceptalbummal, amelyen szinte mindegyik dal külön történetet mesél el - a közös bennük az, hogy kivétel nélkül a télről vagy még inkább a hóról szólnak.

Az ihletet az adta, hogy egy legenda szerint az eszkimóknak ötven szinonimájuk van a hó szóra - ezt énekli meg Bush a címadó dalban, illetve elszámol egytől ötvenig, Stephen Fry színművész pedig mindig reagál valamilyen furcsasággal. Szokás szerint a zongora a domináns hangszer; az Among Angelsben szinte uralkodó szerepet tölt be. Vagy például a hópehely szemszögéből megénekelt Snowflake-ben, ahol a tizenkét éves Bertie Bush magas kóristahangja segíti ki az idősödő édesanyáét. A snowflake szó a Lake Tahoe-ban egy kutya neve, melyért visszajön egy tóba fulladt lány szelleme. A Wild Manben a himalájai hegymászók direkt eltüntetik a jeti nyomait, a Misty pedig egy szűz lány és egy hóember egyéjszakás légyottját meséli el. A legérdekesebb darab a Snowed In At Wheeler Street, amelyben Bush Elton Johnnal alakít időutazó párost - ez minden bizonnyal az év legvalószínűtlenebb duettje.

66 perc, mindössze hét szám az énekesnő megszokott, egyedi stílusában, melyben az egyetlen fellelhető külső hatás a kései Talk Talk elborultsága. A 50 Words For Snow sikeresen bizonyítja be, hogy simán lehet téli lemezt csinálni a karácsony felemlegetése nélkül - mindez meglehetősen hihetetlenül hangzik egy olyan időszakban, amikor egyfolytában a Last Christmast és társait akarják erőszakkal lenyomni a fülünkön.

Fish People/EMI, 2011


Neked ajánljuk