„Röviddel Lipót császár koronázása előtt, mielőtt még Mozartot fölkérték, hogy Prágába utazzon, egy ismeretlen küldönc aláírás nélküli levelet nyújtott át neki. A levél különböző hízelgő kijelentések mellett azt a kérdést tartalmazta, vajon elvállalná-e Mozart, hogy halotti misét írjon, milyen árért, s mennyi időn belül tudná befejezni. Mozart, ki hitvese tudta nélkül soha a legkisebb lépést sem szokta tenni, beszámolt feleségének a különös megrendelésről és egyben kinyilvánította ama óhaját, hogy örömest kipróbálná tehetségét az egyházzene magasabb rendű, patetikus stílusában, s hogy az egyházzene mindig is vonzotta. Felesége azt tanácsolta, vállalja el a megbízást, ezért Mozart az ismeretlen megrendelőnek azt üzente, bizonyos összegért megírja a Requiemet. Az elkészítés határidejét nem tudja pontosan megmondani, ám tudni szeretné, kinek kell a művet elküldeni, ha majd elkészül. A küldönc hamarosan ismét megjelent a kikötött fizetséggel, sőt azzal az ígérettel, hogy – mivel Mozart olyan méltányosan szabta meg az árat – tekintélyes jutalommal fogják megtoldani, ha átadta a művet. Egyébként szabadon írhat, ahogy kedve és szellemének sugallata diktálja, de ne fáradozzék azon, hogy a megrendelő személye után tudakozódjon, mert ez úgyis kárba veszett fáradság volna.”
Mozart legelső életrajzírója, a kis Niemetschek örökítette meg ekképp a Requiem megrendeléséről szóló igaz legendát. A pénzes felkérés – ahogy azt már maguk a kortársak is kitalálták – bizonyos Franz Walsegg-Stuppach gróftól eredt, aki elhunyt felesége emlékére rendelte meg a művet, amely azonban végül, tragikus módon és köztudomásúlag, Mozart saját halotti miséjévé lett. A Requiem most két koncertprogramon is ott szerepel majd ezekben a napokban, ami, távol a halottak napjától és annak megszokott és elvárt rekviemdömpingjétől, kissé meglepő. Az Óbudai Danubia Zenekar Remélünk fantáziacímű keddi bérleti estjén az idős Richard Strauss 23 vonós hangszerre komponált tanulmányával, a Metamorfózisokkal kerül össze Mozart utolsó s már más által befejezett műve: Hámori Máté vezényletével, a debreceni Kodály Kórussal és olyan szólistákkal, mint Kolonits Klára és Kovács István (Zeneakadémia, május 2., fél nyolc). Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar pedig csütörtökön játssza majd el a Requiemet: Mozart legutolsó hónapjainak másik két szerzeményének társaságában, a Collegium Vocale Gent együttesével, valamint a Fesztiválzenekar közönsége számára ismerős külhoni énekesekkel (Nemzeti Hangversenyterem, május 4., háromnegyed nyolc). Fischerék egyébként még több alkalommal előadják majd e programot, de most csak az első este dátuma lóg bele esedékes ajánlónkba.
És jut ezekre a napokra egy másik oratorikus remekmű is, amelyet rendszerint az év egy másik szakában szoktunk meghallgatni: Haydn Teremtése. Most szombaton Keller András és a Concerto Budapest lát majd Haydn papa alkotásához: Baráth Emőke, Sebestyén Miklós és Megyesi Zoltán, továbbá az Új Liszt Ferenc Kamarakórus közreműködésével (Zeneakadémia, április 30., fél nyolc).
