Koncert

Verdi: A trubadúr

Zene

„Fogalmam sincs róla, hogy miről szól” – intézte el A trubadúrt szellemes-szellemeskedő operakalauzában a múlt század első évtizedeinek világhódító tenorja, Leo Slezak, s ezt a drasztikus véleményt akkor és azóta is igen sokan osztják. Szegeden ellenben értik és komolyan veszik a népszerű opera mélyen a múltba visszanyúló cselekményét, s ez egészen üdítő élmény a közönség számára. Még üdítőbbnek bizonyul aztán az a tény, hogy a Toronykőy Attila által rendezett, s a kardcsörtetős jeleneteket valamelyest azért túlméretező produkció mindeközben újdonságokkal is szolgál. Egyrészt hallhatjuk A trubadúr rendszerint elhagyott balettzenéjének tekintélyes részét, másrészt a főszereplők egyedi változatokat énekelnek a virtuóz kabalettákban, visszaidézve ezzel a 19. században még eleven előadói gyakorlatot. Igaz, az új cifrázások nem mind imponálóak, de például a Luna grófot alakító Kelemen Zoltán variánsa – ahogyan egész szereplése – megnyerő. A Szegeden bő másfél éve Lady Macbeth szerepében zajos sikert arató, s még mindig oly fiatal szoprán, a moldáv Nadia Cerchez most Leonoraként főleg a negyedik felvonásban tölti ki mindenestől a szólamát, míg a Kassa felől érkező Manrico, a díjbirkózó külsejű Tóbisz Titusz egyelőre még nyers, de azért így is vonzó, hősi színezetű tenorjával kelt feltűnést. A negyedik főszerep, a dramaturgiailag talán legfontosabb – és Verdinél csak egészen kivételesen előforduló – anyafigura, azaz Azucena Wiedemann Bernadett révén nyert elementáris erejű, habár vokálisan nem egészen kikezdhetetlen megformálást. S az egész operaprodukció alatt, mögött és felett a 78 esztendős dirigens és spiritus rector, Pál Tamás: egy nagy Verdi-karmester minden erényével gazdagon, a kellő biztonság garantálását és az olyannyira kívánatos feszültség fenntartását egyszerre hibátlanul megvalósító árokszolgálatával.

Szegedi Nemzeti Színház, április 17.

fölé

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."