Lemez

Kvelertak: Nattesferd

  • - greff -
  • 2016. június 26.

Zene

Már a Rolling Stones-féle poptörténeti oligocén kor óta tudjuk, hogy a rock and roll családias viszonyt képes ápolni a sátánnal, azt pedig pláne nem szükséges magyarázni, hogy még a mosolytalanabb zsánerek képviselői is bármikor képesek határtalan energiákat mozgósítani a földi örömök maradéktalan kiélvezése érdekében, így aztán a Kvelertak missziója, hogy összeházasítsa a black metalt a rock and rollal, filozófiai síkon biztosan nem volt képtelen vállalkozás. Szigorúan a hangképet tekintve viszont látszólag összebékíthetetlen világokról van szó, hiszen míg a black metal sűrű, zajos és klausztrofób zene, addig a régi vágású r&r szellős, világos és nyitott – de a norvégok a 2010-es első lemezükön valahogy mégis megoldották. Így aztán semennyire sem meglepő, hogy ebben a krónikus eredetiséghiányban szenvedő zenei korszakban a Kvelertak nagyon hamar világszerte a kicsi, majd a jóval tágasabb klubok új királya lett, és ezzel a harmadik lemezével már határozottan alkalmazkodni igyekszik a helyzethez. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Nattesferd sokkal, de sokkal több kapcsolatot ápol a Turbonegro, a Judas Priest vagy akár a Kiss világával, mint mondjuk a Darkthronéval: vagyis a (heavy vagy épp punkos) rock megmaradt (és szépen fénylik), a feketeség viszont szinte teljesen eltűnt a számokból. A Nattesferdé így a korábbiaknál sokkal kevésbé eredeti, sokkal kevésbé mellbevágó, kicsit fárasztó, ám sokszor üdvözlendően felelőtlenül száguldozó zene – az a fajta, amely egyenesen kikényszeríti magának az erkölcstelen hangerőt.

Roadrunner, 2016; a Kvelertak június 23-án lép fel az A38 hajón

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.