A Queensland Gallery of Modern Art tavaly kérte fel Jamie Stewartot és alkotótársait, hogy az ottani David Lynch-kiállítás zenei körítéseként adják elő Angelo Badalamenti Twin Peakshez írt zenéit, s láss csodát, ennek nyomán megszületett az utóbbi évek talán legjobb, szinte klasszikus értelemben szép Xiu Xiu-lemeze. Gyakorlatilag már a megőrzött eredeti zongoratémára épülő első szám (Laura Palmer’s Theme) nyomán nyilvánvaló lesz, hogy a nyersanyagot kellő tisztelettel, mégis határozott, az elbirtoklás határait kijelölő gesztusokkal sikerült magukévá tenni. Az absztrakció eme fokán a motívumok jól felismerhetőek, akár fütyülhetőek is, még a megfelelő jelenetek is beugranak a sorozat rajongóinak – miközben a jól kifundált dekonstrukció rendre érzékelteti, hogy már réges-régen Stewarték saját, a lynchi rettenetes rengeteget idéző, elvarázsolt univerzumában járunk. Nehéz választani a jobbnál jobb adaptációk közül (Into the Night, Audrey’s Dance, Packard’s Vibration) – a torzított gitár, az érzéki vibrafonjáték és még Stewart vokálja is mind-mind hozzájárul a teremtően kísérteties hangulathoz.
A valaha Julee Cruise által énekelt, most Stewart hol androgün, hol dörgő tenorhangján megszólaló Fallingot pedig az első perctől kezdve, szőröstül-bőröstül asszimilálja a sci-fi horrorok alakváltó szörnyeinek hatékonyságával működő gépezet. A finálét még az Angela Seo által recitált L. Palmer-naplótöredékekre épülő Josie’s Past sem tudja agyonütni, sőt ilyenkor érezzük igazán, hogy ezt a produkciót nem csak hallani, de látni is kéne.
Polyvinyl/Bella Union, 2016
