Lachegyi Máté Amszterdami Jazz Quartetjét mutatta be a Jedermannban. A Ráday utca egyik jazzkocsmája régóta karakánul bevállalós műsort nyújt, de most a közönség nagyobb részét néha zavarta a zajosabb kisebbik része. Lachegyi, aki a Zeneakadémián végzett jazz-zongoristaként, fellépett már itthon a Müpában és a nagy jazzklubokban is. Diplomája megszerzése óta itthon is nyert el díjakat, több ambiciózus együttesben játszott és szólóban is adott ki lemezt (Double Standard, 2009). Néhány éve Amszterdamba költözött mesterfokú diplomáját megszerzendő, és ott is aktív több zenei fronton. Az itteni közegből nőtt ki az új, átütő lendületet és közlésvágyat mutató kvartettje. Lachegyi annyira mai, amennyire egy harmincon túli európai zongoristától elvárható, de túl tud lépni a divatos, amerikai, skandináv és kontinentális mintákon, szerzeményei változatosabbak az egy-két évtizede beállt irány puszta követésénél. Már kialakult technikai és művészi eszközkészletük, már belefogtak saját hangzásuk és stílusuk kialakításába, a jövendő turnéikon pedig bizonyosan növelni fogják az összeszokottságot. Lachegyi jó partnert talált rafinált témái dallamának kidolgozásához a francia tenoros, Adrien Losco személyében, érdekesen igazítják egymáshoz szólamaikat. Losco saját zenekart is vezet, és ide is hozott saját számot. Az izraeli Omer Govreen nagybőgős és Kovács Miklós dobos nagyon pontosan vették Lachegyi témáinak zsánerét és bontották ki ilyen módon szólamaikat.
A második szett – talán mert a zajszint kicsit alábbhagyott – összefogottabb benyomást keltett, éjszakaibb zene is kerekedett ki belőle, bár tény, hogy a két Jarrett-feldolgozásnak az első részben igazán kellemesen felvillanyozó hatása volt. Lachegyi groove-ja mindig erőteljes.
Jedermann, november 28.
