Koncert

Lachegyi Máté Amszterdami Jazz Quartetjét

  • 2020. január 5.

Zene

Lachegyi Máté Amszterdami Jazz Quartetjét mutatta be a Jedermannban. A Ráday utca egyik jazzkocsmája régóta karakánul bevállalós műsort nyújt, de most a közönség nagyobb részét néha zavarta a zajosabb kisebbik része. Lachegyi, aki a Zeneakadémián végzett jazz-zongoristaként, fellépett már itthon a Müpában és a nagy jazzklubokban is. Diplomája megszerzése óta itthon is nyert el díjakat, több ambiciózus együttesben játszott és szólóban is adott ki lemezt (Double Standard, 2009). Néhány éve Amszterdamba költözött mesterfokú diplomáját megszerzendő, és ott is aktív több zenei fronton. Az itteni közegből nőtt ki az új, átütő lendületet és közlésvágyat mutató kvartettje. Lachegyi annyira mai, amennyire egy harmincon túli európai zongoristától elvárható, de túl tud lépni a divatos, amerikai, skandináv és kontinentális mintákon, szerzeményei változatosabbak az egy-két évtizede beállt irány puszta követésénél. Már kialakult technikai és művészi eszközkészletük, már belefogtak saját hangzásuk és stílusuk kialakításába, a jövendő turnéikon pedig bizonyosan növelni fogják az összeszokottságot. Lachegyi jó partnert talált rafinált témái dallamának kidolgozásához a francia tenoros, Adrien Losco személyében, érdekesen igazítják egymáshoz szólamaikat. Losco saját zenekart is vezet, és ide is hozott saját számot. Az izraeli Omer Govreen nagybőgős és Kovács Miklós dobos nagyon pontosan vették Lac­hegyi témáinak zsánerét és bontották ki ilyen módon szólamaikat.
A második szett – talán mert a zajszint kicsit alábbhagyott – összefogottabb benyomást keltett, éjszakaibb zene is kerekedett ki belőle, bár tény, hogy a két Jarrett-feldolgozásnak az első részben igazán kellemesen felvillanyozó hatása volt. Lachegyi groove-ja mindig erőteljes.

Jedermann, november 28.

 

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.