mi a kotta?

Vakmerő, illatos, tébolyult

  • mi a kotta
  • 2020.01.05 12:12

Zene

„Hallottam már azelőtt is, de egészen más dolog nagyközönség előtt játszani, mint meghitt körben – a művész is más. A szép, kivilágított termek, a gyertyák ragyogása, a felékszerezett hölgyek a közönség soraiban – minden emeli a hangulatát az adományozónak és az elfogadónak is. S ekkor a démon munkára bocsátotta erejét; mintha ki akarta volna próbálni hallgatóságát, előbb szinte csak játszott vele, azután valami mélyebb tartalomból adott ízelítőt, míg végül művészetével minden egyes hallgatót úgyszólván körülfont s immár az egész közönséget tetszése szerint mozgathatta. Ez az erő, mellyel a publikumot leigázza, fölemeli, hordozza és leejti, ilyen fokon nem található meg – Paganini kivételével – egyetlen más művészben sem. […] Pillanatonként váltja itt egymást gyöngéd, vakmerő, illatos, tébolyult; a hangszer izzik és szikrázik a mestere keze alatt. […] De ezt hallani kell és látni is: Lisztnek sosem volna szabad a kulisszák mögött játszani; nagy adag elvész olyankor.” Ilyen lelkesen írt 1840-es kritikájában Robert Schumann Liszt Ferenc drezdai koncertjéről, a lényegét tekintve nyilván függetlenül attól a ténytől, hogy a boszorkányos tehetségű és egyszersmind nagyszívű virtuóz három évvel korábban ugyancsak rajongó hangvételű cikkben méltatta a kevésbé híres német kolléga zongoraműveit.

Ők mindketten kitüntetett helyet foglalnak majd el az elkövetkező napok koncertprogramján, a Budapestre látogató nagy orosz muzsikus, Arkagyij Volodosz zongoraestjén éppenséggel együtt: az első részt csupa Liszt-, a másodikat meg Schumann-darabok fogják kitölteni (Nemzeti Hangversenyterem, december 11., fél nyolc). Néhány nappal korábban a jelen ajánlóperiódus másik szóló zongorakoncertje Liszt szakrális műveit sorjáztatja majd, az év e szakához illő módon a Karácsonyfa című kompozícióval zárulva – a kiváló Fülei Balázs előadásában (Zeneakadémia, december 8., fél nyolc). Emellett Schumann számára is jut majd egy homogén szerzőségű est, habár zenekari: a Manfréd-nyitányt, az I. (Tavaszi) szimfóniát, valamint a ritkábban megszólaló d-moll hegedűversenyt göngyölítve elénk a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertjén, Vásáry Tamás vezényletével (Zeneakadémia, december 10., fél nyolc).

De még vissza Liszthez, mármint az együttes-névadóhoz, merthogy a talán legjobban várt hangverseny a Liszt Ferenc Kamarazenekar jóvoltából ígérkezik a jövő héten (Zeneakadémia, december 12., fél nyolc). Náluk ugyanis a közelesen felhangzó Mozart–Beethoven-műsort Takács-Nagy Gábor készül eldirigálni, a szólista pedig – dobpergést kérek! – a zongora nagyasszonya, Martha Argerich (képünkön) lesz. Borítékolhatóan valóságos ajándék lesz ez a nap.

Végezetül még néhány további világnagyság közös fellépéseit ajánljuk sietve, hiszen a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjein a nagyszerű Mark Elder fog vezényelni, ahol is Johannes Brahms a-moll kettősversenyében Vilde Frang és a csellista Truls Mørk fog szólistaszerephez jutni (Nemzeti Hangversenyterem, december 12. és 13., háromnegyed nyolc).

 

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.