Zene

Papírforma és egy meglepetés: az underground legtekintélyesebb amerikai szereplői mellé felzárkózik egy ismeretlen finn versenyző.

November 24-ével kezdve három estén át vezényli a Művészetek Palotájában a Budapesti Fesztiválzenekart a világhírű francia dirigens. A műsor Brahms III. szimfóniájából, Schumann a-moll zongoraversenyéből és A messinai menyasszony nyitányából áll.

A minden évben milliószor lejátszott karácsonyi popklasszikusok nagyobb fejfájást tudnak okozni, mint szüleink lelkesen összekontárkodott, méregerős tojáslikőrje. Ezt az öt dalt azonban szívesen ismétlőre raknánk a fenyőfa alatt.

Az év elején, tizenkilenc év után elhagyta a zenekart Molnár "Cseresznye" Levente gitáros; azóta utódjával, Sidlovics "Sidi" Gáborral már készült három klip, másfél nap alatt aranylemez lett az új, Rockmafia Debrecen című nagylemez, és elkezdődött az év végi arénaturné is. A zenekarvezetővel volt miről beszélgetnünk.

Viszonylag kevesen toporognak a teremben, mikor az új amerikai szerző-előadó nemzedék üdvöskéje, a kaliforniai Jesca Hoop lép a színpadra - ők aligha bánják meg, hogy ott vannak.

Az amerikai Daniel Martin-McCormick az utóbbi tíz évben szerepet vállalt avantgárd punk és hardcore posztrock-projektekben, írt nehezen meghatározható, szintetizátoros-elektrós anyagokat, és kötelezően megvoltak neki a kísérleti hangvételű, elektronikát és rockot összeházasító leágazások is.

legutóbbi fellépésén Bach a Goldberg-variációk címet kapott darabját (BWV 988) adta elő.

Komolyan megijedtem, amikor először szembesültem a massachusettsi káosz-hardcore istenségek első videoklipjével, amit a lemeznyitó Aimless Arrow-hoz készítettek.

A karnatikus és a nyugati komolyzenei hagyományt is jól ismerő 65 éves zenész játszott Jean-Luc Pontyval, Stanley Clarke-kal, Mira Nair és Bernardo Bertolucci filmjeiben, s a sor még hosszan folytatható volna. Ötfős zenekara élén november 22-én ad koncertet a Müpában - ebből az apropóból beszéltünk vele.