Mi a kotta?

A Napkirály bevacsorál

  • mi a kotta
  • 2012. december 15.

Zene

"Elment hát a vén varázsló,

Végre nincs ma itt a mester!

Szellemeit én varázslom

Élni-halni most az egyszer!

Ellestem igéit s

Hókuszpókuszát,

S bűverővel én is

Művelek csodát."

A legutóbb Shakespeare-rel és egy varázslóval kezdtük az ajánlónkat, ezúttal Goethe és nevezetes bűvészinasa kínálja a felvezető irodalmi szemelvényt, amely a jószerint egyetlen műve révén világhírű Paul Dukas szimfonikus scherzójához és a Pannon Filharmonikusok francia tematikájú koncertjéhez lódítja figyelmünket. A bűvészinas mellett egy Lúdanyó, egy Pacific 231 elnevezést viselő lokomotív, valamint egy marciális című Offenbach-gordonkaverseny vár majd a hallgatóságra pénteken, Bogányi Tibor vezénylete alatt (Nemzeti Hangversenyterem, november 16., fél nyolc).

A pécsiek vendégjátékán a virtuóz hírében álló francia gordonkás, Jérôme Pernoo húzza majd, ám az elkövetkező napokban mégsem ő lesz a mi első csellistánk, de még csak nem is a Filharmóniai Társaság operaházi estjén Schumannt játszó olasz Enrico Dindo (november 19., fél nyolc), hanem a koncertprogram változásának eredményeképpen a nagy Perényi Miklós. Merthogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar sztárvendégelő koncertsorozatában az esedékes Mozart-estet az illetékesek megcserélték Perényi eredetileg januárra időzített fellépésével, annak reményében, hogy így a januárra csúsztatott Mozart-koncerten mégiscsak szerepet vállalhat majd a gyógyulásának hírével mindenkit megörvendeztető Kocsis Zoltán. A Magyar-brit változatok fantáziacímű hangverseny tehát szerdára került (Nemzeti Hangversenyterem, november 21., fél nyolc), ám Mozart így is könnyen az eszünkbe juthat majd, elvégre az estet záró első jelentős Britten-remek, a Frank Bridge-variációk bemutatójára éppen Salzburgban került sor 1937-ben. A nyugati zenetörténet valóságos kis gyorstalpalója ez a szellemdús mű, amelynek 10 variációja az olasz áriától a bécsi valcerig és a fúgáig elvezetgeti a hálás Britten első zeneszerzéstanárának témáját.

A héten egyebekben elindul a Concerto Budapest Richter-bérlete: Ránki Dezsőt nekiültetve Ravel G-dúr zongoraversenyének hálásan parádés magánszólamához (Nemzeti Hangversenyterem, november 18., fél nyolc). S akkor itt jönnek még az ínyencfalatok, mondjuk, mindjárt a királyi vacsoraasztal mellől! A Fesztiválzenekar vasárnap délutáni kamarazenei műsorán ugyanis felhangzik Lully Koncert a királyi vacsorához című kompozíciója, amelynek XIV. Lajos digesztív folyamatait serkentő szerzője alkalmasint nem a nagy Jean-Baptiste Lully, hanem azonos keresztnevekkel ellátott fia volt (BFZ Székház, november 18., öt óra). Ugyanaznap délután a Szabad Hangok Énekegyüttes pedig kiadós kortárs zenei programmal vár mindenkit a Fuga előadótermébe: Cage-től Xenakisig és Kagelig sorjáztatva az elmúlt évtizedek merészen kísérletező komponistáinak vokális szerzeményeit (november 18., hat óra). A Kolozsvári Magyar Opera Szimfonikus Zenekara ráadásul még jelenkori magyar szerzőket is besoroz az e heti koncertkínálatba, pesti programjuk első felében Orbán György 2. szerenádját és Csíky Boldizsár Hölderlin-dalait megszólaltatva (Nemzeti Hangversenyterem, november 17., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.