A múltkor három számjegyű összegért sikerült megvásárolnom a Trail Of Dead tavalyi, Tao Of The Dead című, itt a Narancsban is igencsak dicsért lemezét, és a bookletet kinyitva megdöbbentett a még a borítóhoz képest is lenyűgöző képregény. A hamar elkészült folytatás, a címével ellentétben vadonatúj dalokat tartalmazó Lost Songs artworkje jóval borongósabb, amit a frontember-képzőművész Conrad Keely azzal magyarázott, hogy az album három alaptémája a háború, a zsarnokság és az apátia. Keely állítólag leginkább azt kifogásolta, hogy a független zenei színtér mennyire közömbös az aktuálpolitikai történésekkel szemben, és noha mindenki megretten, amikor zenészek nekiállnak nyilvánosan politizálni, azért nincs túl rossz hírünk: a végig ordítva előadott szövegeket úgyse nagyon lehet érteni.
Az újítás egyébként ezúttal az volt, hogy a texasi art/noise-rock zenekar Németországban (konkrétan Hannoverben, vagyis Husztivárosban) vette fel a számokat, melyek kevésbé viselik magukon a legutóbbi két lemez progpunkos jegyeit, inkább visszakanyarodnak a tíz évvel ezelőtti Source Tags & Codes karcosabb, lecsupaszítottabb világához (szintetizátort például talán egy számban lehet hallani). Azért van itt is epikus, többtételes mű, például a szövegében Bruce Springsteen Darkness On The Edge Of Townját is megidéző Pinhole Cameras, de a dalok többsége igazi zúzós, pogózásra ingerlő őrület - ilyen a szíriai állapotok ihlette, de utólag a Pussy Riotnak ajánlott Up To Infinity, illetve az Opera Obscura. Valamivel visszafogottabb a kicsit a korai U2 hatását mutató címadó dal, és szembejön ugyan az emberrel egy-két töltelékszám, a remek Catatonichoz és a szintén briliáns Awestruckhoz érve már egyértelmű, hogy ez a lemez sem ússza meg négy csillag alatt, még úgy se, hogy a záró Time And Again is kicsit jellegtelenre sikerült. A Trail Of Deadben mindig is az volt a jó, hogy megtalálták a rendszert a káoszban, és ennek köszönhetően a dalaik egyszerre működnek a színpad előtti dühöngőben, a nappaliban vagy akár munkába menet az iPodon.
Richter Scale, 2012
