Leányálom - Terry Gilliam: Tideland (film)

  • Hungler Tímea
  • 2007. szeptember 6.

Zene

Pszichiáterkörökben vált ismertté a mondás: a felnőtt lét nem szól másról, mint hogy az ember megpróbálja kiheverni a gyermekkorát.

Pszichiáterkörökben vált ismertté a mondás: a felnőtt lét nem szól másról, mint hogy az ember megpróbálja kiheverni a gyermekkorát. Ifjú hősnőnknek nem lesz könnyű dolga - a tizenegy éves Jeliza-Rose (Jodelle Ferland) két lepattant narkós zenész (Jeff Bridges, Jennifer Tilly) ivadékaként rutinszerűen készíti elő a papának a napi heroin-adagot, viseli a kattant mama érzelmi kitöréseit, miközben egy személyben igyekszik összetartani a diszfunkcionális családot. A filmet - ami tulajdonképpen egy honfoglalás története - az ő szemén keresztül látjuk: a kislány szüleihez hasonlatosan álomvilágba menekül, hol az ujjaira húzott babafejekkel társalog, hol a mókusokat hallgatja ki, hol apja árnyékába lát bele titokzatos trollokat.

"Az Alice Csodaországban találkozása a Psychóval" - jellemezte Terry Gilliam egy interjúban a mese és a realitás határán játszódó művét. És valóban, a Tideland legnagyobb érdeme, hogy a fantáziavilágot úgy elegyíti a valósággal, hogy nem éles közöttük a cezúra: az anya halála után az apjával a dániai Jütlandba igyekvő, de csak a nagymama elhagyatott texasi farmjáig jutó kislány első találkozása a szomszéd Dellel (Janet McTeer) egyszerre randevú egy gonosz, talpig feketébe öltözött boszorkánnyal és a darazsaktól rettegő, egy csípéstől félig megvakult, lefátyolozott excentrikus asszonynyal. Ugyanígy: a papa meséi a jütlandi lápról, ahol a mocsárban mumifikálódva évszázadokat éltek túl a holttestek, nem más, mint variáció Dell preparációktól hemzsegő, Norman Bates lakára hajazó hajlékára.

És ezzel nem jutottunk még az utalások és a kikacsintások végére. A nagymama farmja mellett lakó Dell és lobotómián átesett öccse, Dickens (Brendan Fletcher) igazi mutáns család a Texasi láncfűrészes mészárlásból; a kukoricaföld közepén álló elhagyatott ház Andrew Wyeth Christina világa című festményének megelevenített mása; kis hősnőnk beszélő babafejekkel, nyulakkal és mókusokkal megspékelt szürreális víziói: Monty Python repülő cirkusza.

Az a vizuális orgia, amit Terry Gilliam a filmjében felvonultat, következetes és átgondolt ugyan, egy ponton túl mégis roppant fárasztó. A film legjobb pillanatai így azok a jelenetek, ahol a saját elmeszüleményeik rabságában vergődő, karikatúraszerű szereplők - a kukoricásban "búvárkodó" Dickens, a nagymama ruháiban masírozó Jeliza-Rose, a múltba a preparátumaival kapaszkodó Dell - világába betör a kegyetlen valóság, hogy nyilvánvalóvá legyen: kreált fantáziaviláguk kárpótlás csupán a boldogtalan realitásért, ahol semmi sem olyan és úgy történik, ahogy a nagy könyvben meg van írva.

Forgalmazza: Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.