Lebilincselő - Anne Applebaum: A Gulag története I-II.

Zene

Az olvasó önkéntelenül is vé-dekezik. Megkérgesíti a szívét, szemével átugorja a fölkavaróbb sorokat, megpróbál immunizálódni.
Mindhiába, az amerikai újságíró-történész, Anne Applebaum könyve mégis kihozza a sodrából, s egyszersmind összpontosításra kényszeríti a titkon szökni vágyó figyelmet. Rettenetes és viszolyog-tató történetet mesél a GULAG-ról, a Tábori Főigazgatóság által felügyelt szovjet börtönvilágról, mely bízvást a magunk mögött hagyott huszadik század egyik leggyalá-zatosabb momentuma volt. Köz-hely, hogy a névleg világjobbításra szövetkezett néhai Szovjetunió a valóságban éppúgy a népek börtöneként funkcionált, miként cári jogelődje. Közhely, s mint minden ilyen, szemre érdektelen és unásig ismert. "riási tévedés.

Applebaum monstruózus monográfiája (Tomori Gábor lelkiismeretes magyar fordításában) most nemcsak a GULAG precíz történeti áttekintését adja, de nyomasztó részletességgel rekonstruálja a szovjet börtönök és kényszermunkatáborok belső életét, mindennapjait is. Megismerjük általa a fehér-tengeri Szolovki-szigetek kicsiny börtönvilágát, a GULAG bölcsőjét, a méltán rettegett CSEKA első mintatáborát. Föltűnnek a könyv lapjain a legendás figurák, mint például

Naftali Frenkel,

a rejtélyes származású, rabból lett fő-fő foglár, a 20-as, 30-as évek sikeres börtönmenedzsere. Alkalmasint az ő nevéhez köthető a szov-jet kényszermunkatáborok egyik legpusztítóbb újítása: az éhhalál szintjére kalibrált büntető fejadagok szisztémája. A munkateljesítmény és az élelmezés összekapcsolásának brutálisan egyszerű ötlete persze korántsem volt ere-deti vagy idegen a bolsevizmustól, hisz amint Lenin oly frappánsan formulázta: "Aki nem dolgozik, ne is egyék - ez a szocializmus gyakorlati parancsa."

Naftali Frenkel volt az egyik legfőbb irányítója a GULAG első szocialista nagyberuházásának, a Sztálin által bőszen szorgalmazott Fehér-tenger-Balti-tenger csatorna megépítésének is. Az utóbb jószerint fölöslegesnek bizonyult létesítmény igazi propagandavállalkozás volt, amely büszkén kapcsolta össze a szovjet iparosítás és a büntetve nevelés szent ügyét. "A változó természetben az ember is megváltoztatja önmagát" - hirdették a GULAG népszerűsítői (köztük maga Gorkij), s valóban, az emberi méltóság rovására megvalósult a foglyok mondhatni teljes dehumanizálása. Pedig visszatekintve ezek az évek a GULAG romantikus, filantróp korszakának tűnhettek, legalább az 1937-38-as "Nagy Terrorhoz" és az azt követő másfél évtizedhez mérve. A nagyipari keretek között lebonyolított tömegmészárlások mellett ekkortájt épült ki a GULAG börtönállam, amelyre évről évre fontos népgazdasági feladatok teljesítése várt. Az amúgy mindvégig lomha és ráfizetéses börtönipari komplexum a gazdaságfejlesztés motorjává vált, s egyúttal magára vette a birodalmi végvidékek benépesítésének, kolonizálásának gondját is. A CSEKA és jogutódai (GPU, OGPU, NKVD, MVD - megannyi borzadályos betűszó) által irányított GULAG fölött olyan gyakorlott - és szép sorban ugyancsak likvidált - népirtók őrködtek, mint Jagoda, Jezsov és Berija. Valamint természetszerűleg személyesen J. V. Sztálin, a Gazda, akinek vizsla tekintete ez esetben vajmi kevéssé hizlalta jószágát.

Applebaum a levéltári dokumentumok és a túlélők emlékiratai segítségével átfogó képet ad a GULAG-on senyvedő milliók megpróbáltatásairól. A letartóztatás és az első kihallgatás döbbenetes élményétől kezdve a legendás szovjet börtönök (Lubjanka, Butirka stb.) vigasztalan hétköznapjain és a fogolytranszportok viszontagságain át egészen a táborokba érkezés mindent átható reménytelenségéig követhetjük a balszerencsés szovjet állampolgárok útját. Betekintést nyerünk a lágerek szigorú osztálytársadalmába, melynek csúcsán a hivatásos bűnözők, a semmilyen gazságtól vissza nem riadó "zsiványtestvérek" trónoltak. Az igazgatóság által gyakorta tevőlegesen is támogatott haramiauralom majd' oly nagy akadálya volt a túlélésnek, mint az éhség, a fagy vagy éppenséggel az embertelen higiéniás állapotok. Nem csoda, hogy e kíméletlen világban, ahol a lovak pihenőnapjait nagyobb gonddal óvták, mint az emberekét, mindenki harcolni kényszerült a puszta életben maradásért. A túlélési stratégiák közösségi és egyéni szinten egyaránt megjelentek. Az egy etnikumhoz tartozó lágerlakók véd- és dacszövetségbe tömörültek: ukránok, lengyelek, finnek és seregnyi más nemzetiség alakította meg a maga bandáját. (Talán nem meglepő, hogy a legkeményebben ellenszegülő csoportot épp a csecsenek formálták.)

Az egyénileg legáltalánosabb túlélési stratégiát a lógás, a munkanorma meghamisítása (oroszul: tufta) jelentette. A munkakerülés sikerét és népszerűségét jól jelzi, hogy Szolzsenyicin regényének (Ivan Gyenyiszovics egy napja) köszön-hetően toposza még a világirodalomba is bekerült. A feljebbvalók-kal való együttműködés, a besúgóvá válás ugyancsak a túlélés reményével kecsegtetett, bár erről - érthető okokból - a visszaemlékezők a legritkább esetben szólnak személyes tapasztalatként. S végezetül a teljesen soha ki nem pusztítható emberség csodáját se feledjük ki a számításból: a magyar betegét önzetlenül gatyába rázó ápolónőt vagy "A három testőr" meg a "Vörös és fekete" elmeséléséért saját élelmüket ál-dozó rabok esetét.

A GULAG tulajdonképpeni története Sztálin halála után röviddel, a hruscsovi olvadás idején véget ért, ám Applebaum könyve egészen a nyolcvanas évekig nyomon követi a szovjet másként gondolkodókkal szemben gyakorolt represszió praxisát. A szovjet rendszer változatlan jellegéről árulkodik, hogy az ellenfeleit elmegyógyintézetbe zárató Brezsnyev és a volt KGB-elnök, Andropov egyaránt a büntetőtáborok fönntartása mellett tört lándzsát. De a történet még itt sem ér véget, hiszen a magát büszkén "csekistának" valló Putyin elnök már maga a nyugtalanító jelen.

Európa Könyvkiadó, 2005, 802+405 oldal, 5500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.