Micsoda hatóereje lehet egyetlen beteljesülésnek! Utóíze vissza-visszahúz még évekkel később is akár, keresztül a keserű emlékek löszfalán, át az ellenérveken. A rockzenekarok jókora halmaza, megfigyeltem, kedvvel bazíroz az érzelmes hallgatóság ilyetén hajlandóságaira: a sírig lehet citerázni, ha egyszer összejött egy nagyobbacska dobás, hiszen mindig marad elégséges számú bolond, aki az egyszeri élmény mián újra és újra befizet egy kűrre.
Egy vagyok a bolondok közül. Hat évvel ezelőtt a Deftones, a kortárs amerikai rockzene esztendők óta ingathatatlanul sikeres csapata lecsapott az asztalra egy sűrű, sötéten kavargó művet, csak úgy döngött. Annak a diszkréten experimentális természetű White Ponynak szerencsére már nem sok köze volt a nu-metal mozgalomhoz, melynek a 90-es évek közepén, amikor feltűnt, még többé-kevésbé szerves részeként volt elgondolható a zenekar; bárhogyan is, valódi mestermunka volt - ma már nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy az első és egyben utolsó ilyen a zenekar történetében. Ami előtte volt: felejthető. Ami utána: nemkülönben - s ezzel már a Saturday Night Wristről is dalolunk. Amely egy igazi remekléssel indít, a Hole In The Earthben a vaskos alapokat kivételesen szívfacsaró gitárdíszítések burkolják, s ezek a hangok tökéletesen ízesülnek a szakadékmély bánattal csordultig telített sorokhoz ("Számomra túl késő már, van egy lyuk a földön, eltűnök azon át" - borong a refrén). A rákövetkező Rapture közepén jégcsapként szúr a felismerés, hogy csupán a mesterien megkreált stúdióhangzás, a zúzásra sajátos szintetizátorzörejeket felhasaltató három darab jeles producer (Bob Ezrin, Terry Date, Shaun Lopez) furfangjai nyújtanak élvezetet, miközben a szám nem több suta csapkodásnál. Aztán csupa méltatlan pillanat, állandósuló "mintha" élmény, Chino Moreno, amint átvedlik Morrissey legmodorosabban pihegő tanítványává. Keserűségspirál. A Cherry Waves ravaszul slágeres énekdallamát, a Kimdracula gitárhangjait feszítő valódi szenvedélyt érdemes szóba hozni, ám ez a lemez összességében az elképesztő műgonddal kicicomázott totális blöff illusztratív CD-je.
Maverick/Warner, 2006
