Interjú

„Hallgatom, hallgatom, és kiválasztom”

Fejérvári Zoltán zongorista

Zene

Meglepő módon nem tartja magát zongoraszólistának, pedig a legtöbben így ismerik. Decemberi, nagy feltűnést keltő Bach-koncertjének folytatását január 31-én játssza a Zeneakadémián. Nagy zongoristákról és a kortárs zenéről, illetve az autizmussal élő fia miatt általa létrehozott alapítványról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Szerinted milyen hangszerszólistából van a legtöbb a világon?

Fejérvári Zoltán: Beugratós kérdés? Gitár. Na, jó, gondolom, zongoristából.

MN: Hogy állsz ehhez? Zavar vagy örülsz neki, esetleg nem is törődsz ezzel, vagy éppen hogy nagyon odafigyelsz a sok kollégára?

FZ: Abszolút hidegen hagy, mert nem sorolom magam a szólózongorista kategóriába, sőt igyekszem semmilyen kategóriába sem sorolni magamat. De nem is sorolhatnám, ugyanis pont eleget kamarazenélek, tanítok és csinálok egészen mást, hogy ez mind egymásba oldódjon.

MN: Pedig a legnagyobb sikereidet ebben a szerepben érted el.

FZ: Ehhez újra kellene definiálnunk a siker fogalmát. Kétségtelen, hogy a nagy koncerttermekben szólistaként lépek fel, ha pedig zenekar is kísér, akkor még nagyobb termekben, még több embernek játszom. De pont ez utóbbi szólistaszerep a legnehezebb számomra, az ilyen koncerteken jobb túllenni. Persze öröm is van benne, de néha akkora a nyomás, hogy átkozom a napot, amelyen elvállaltam a felkérést. De szerencsére ebből a koncerttípusból nincs sok – ahhoz, hogy beleessek az úgynevezett szólista kategóriába, érzésem szerint magasabb számokat kellene produkálnom. Ez nem azt jelenti, hogy nem élek-halok a szólórepertoárért, és nem élvezem az egyedül játék szabadságát, de a kamarázás lelkileg könnyedebb műfaj. Szeretek szólózni is, csak éppenséggel sok olyan eleme van, amelyek nem passzolnak a személyiségemhez.

MN: Például?

FZ: Vannak, akik effektíve lubickolnak a színpadon, én nem kifejezetten. Ezenkívül hiányzik belőlem a siker tényleges élvezni tudása. A folyamatos úton levés sem lenne ínyemre, mert magányossá tenne. A karrieremen való agyalás sem jellemző rám, ami sokak számára, ha nem is a motiváció legnagyobb, de jelentős része. Nekem is vannak menedzsereim, de maximálisan tiszteletben tartják a preferenciái­mat, sohasem nyomasztanak olyan dolgokkal, amiket nem szeretnék.

MN: Mégis, ha nagyon kellene, hová sorolnád magadat?

FZ: Az introvertált exhibicionistába. A viccet félretéve: a szimpla zongorista megfelel. De a zenész még inkább. Ebben a szóban fér meg talán egymással a professzionalitás és a zene szeretete. Zenész vagyok, szeretnék a zenéhez minél jobban érteni, ami magában foglalja a zongorázásomat, de egy univerzálisabb tudást is a zenéről, zenetörténetről, előadói gyakorlatokról, más művészetekről. De persze maga a játszás a legfontosabb.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

Az öntudat napjai

A a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.