Lemez

Amebix: Sonic Mass

  • V. Á.
  • 2011. november 3.

Zene

Az Amebix egy méltatlanul elfeledett, kultikus angol zenekar, amely első inkarnációjában 1978-tól 87-ig volt aktív (két lemezt és négy kislemezt eredményezett ez az időszak), munkásságával pedig olyan óriásbandákra volt hatással, mint a Neurosis vagy a Sepultura. A zenekart három éve hozta össze újra a két alapító, Rob Miller basszusgitáros-énekes és Stig, a gitáros, akik mellé az egykori Soulfly/Thorn/Nausea-ütős, a sajnálatosan alulértékelt Roy Mayorga sorakozott fel.

A feloszlás évében kiadott Monolith után majd' negyed századdal később érkező Sonic Massről a zenekar előtörténetét nem ismerve is azonnal hallatszik, hogy ezt az anyagot nem egy frissen induló zenekar készítette. Egyrészt a mai Pro Tools-uralta világban üdítően organikusan, mondhatni - jó értelemben - régiesen szól a lemez, másrészt pedig nyoma sincs az olyannyira divatos műkeménységnek és áldepressziónak. Továbbá Rob Miller éneke sem erőltetett üvöltözés, hanem inkább olyasmi, mintha a Killing Joke-os Jaz Colemant hallanánk egy jóval mogorvább közegben.

Az Amebix képes a maga viszonylag egyszerű, lecsupaszított, főleg a régi crust-punkból és a Hawkwind-féle pszichedéliából táplálkozó eszköztárával eljutni a Neurosis apokaliptikusságáig úgy, hogy a gitár-basszusgitár-dob felállású triót csak némi ügyesen adagolt billentyűszőnyeg egészíti ki a stúdióban, az eredmény pedig egyáltalán nem valami emészthetetlen zajhalmaz. A hangulatos videóval megtámogatott, visszafogottan induló, a végén katartikus feloldásban kirobbanó Knights Of The Black Sun önmagában is könnyfakasztó, de a Miller keserű énekdallamaival megtámogatott, szaggatott The Messenger, az akusztikus Sonic Mass Pt. 1, a himnikus The One és a Here Comes The Wolf is hibátlan tétel az év egyik legjobb lemezén.

Easy Action/Amebix, 2011


Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.