lemez - BEST COAST: CRAZY FOR YOU

  • Soós Csaba
  • 2010. szeptember 16.

Zene

Az odáig rendben van, hogy az ember kitalálta magának a munkát; nem olyan rossz dolog ez, még pénzt is lehet vele keresni, arról azonban megfeledkezett, hogy mi lesz majd a nyárral. Az őszi-téli lucsokban nincs nagyon más választás: még egy nyomasztó irodában is gyorsabban telik az idő, amíg végre megjelennek az első tavaszi napsugarak.
Az odáig rendben van, hogy az ember kitalálta magának a munkát; nem olyan rossz dolog ez, még pénzt is lehet vele keresni, arról azonban megfeledkezett, hogy mi lesz majd a nyárral. Az õszi-téli lucsokban nincs nagyon más választás: még egy nyomasztó irodában is gyorsabban telik az idõ, amíg végre megjelennek az elsõ tavaszi napsugarak. De hát istenem, a nyári hónapokban mennyi minden egyebet is csinálhatnánk! Persze most lehetne jönni a nyári szabadságolás ócska érvével, de tudjuk jól, hányszor, de hányszor átkoztuk már el Közép-Európát, amikor beütött valami mediterrán ciklon, és tönkrevágta a remegve várt egy-két hetünket. Nos, az ilyen reménytelen helyzetekben jönnek jól a felhõtlen nyári poplemezek.

Mint például ez itt. A kaliforniai Best Coast a pár számmal korábban bemutatott Wavves farvizén beevickélt zajos lo-fi zenekarok egyike, annyi különbséggel, hogy itt kicsit kevesebb a dalokra rátapadt kosz, és hangsúlyosabb a 60-as évekbeli girl group hatás; persze, hiszen egy lány, Bethany Cosentino vezeti, aki idõközben a Wavves-frontember Nathan csaja lett. Az mp3 blogokkal kelõk-fekvõk már tavaly nyár óta várják a bemutatkozást, és nagy csalódás alapvetõen nem éri õket, még ha kicsit egydimenziós lett is a cucc, és hiányozhat néhány korábbi kislemez, de egy nagy slágert (When I'm With You) meg még néhány emlékezetesebb dalt (Boyfriend, Our Deal) így is kapunk, és már ez is elegendõ ahhoz, hogy megfeledkezzünk arról, milyen hûvös-esõs volt is az idei nyár.

Mexican Summer, 2010

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.