Lemez - Flitteren túl - Pop Levi: Never Never Love

  • - minek -
  • 2008. szeptember 4.

Zene

Az érdekes nevű művész Londonból származik, ám zenei karrierje (más, jeles elődökhöz hasonlóan) Liverpoolból startolt, ahol alapító tagja lett a Super Numeri nevű triónak. A Ninja Tune-nál publikáló legények érdeklődését alapvetően a hetvenes évek pszichedelikus, kísérleti és elektronikus zenéi kötötték le, a folktól a progrockon keresztül a Krautig, melyekből remek, egyedi menüt raktak össze a fúziós zenék rajongóinak nagy örömére. - minek -

Az érdekes nevű művész Londonból származik, ám zenei karrierje (más, jeles elődökhöz hasonlóan) Liverpoolból startolt, ahol alapító tagja lett a Super Numeri nevű triónak. A Ninja Tune-nál publikáló legények érdeklődését alapvetően a hetvenes évek pszichedelikus, kísérleti és elektronikus zenéi kötötték le, a folktól a progrockon keresztül a Krautig, melyekből remek, egyedi menüt raktak össze a fúziós zenék rajongóinak nagy örömére. Jonathan Pop Levi beltag számára azonban ezzel még nem ért véget ama legendás évtized: ő a mindenséget, a teljes akkori popzenei univerzumot szerette volna felmarkolni, hogy tenyerében csücsülhessen Marc Bolan és Donovan, sőt még Bowie is egy kicsikét. Szólóanyagainak némi kitérő után a Ninja Tune személyére szabott vicekiadója, a Counter Records adott otthont. Első itteni, ötszámos EP-jét (Blue Honey, 2005) tavalyi albuma, a jelentős kritikai sikert hozó The Return To Form Black Magic Party követte, majd idén augusztusban a Never Never Love, amely úgy néz hátra, hogy közben öles léptekkel visz előre, a szebb jövő felé.

Ami azt illeti, P. Levi alaposan megtanulta, hogyan kell megfognia a hallgatót: az új album egy olyan döngölős-bugis glam-rock műremekkel (Wannamama) kezdődik, hogy a T-Rexnek vagy a Mud-Sweet-féle korabeli gitárgyalázóknak is dicsőségére vált volna. De ez csak a beetetés: az áramvonalasított (s finoman elektronizált) retróhangulat marad, csak éppen kicsit más műfajok felé evezünk: a címadó például már egy agyasan elkészített, az elektronikai minimalizmust éteri popdallammal házasító ironikus dalocska. Azután előkerül minden, ami a leltárban szerepel: némi Giorgio Moroderen átszűrt funk (Dita Dimone), egy kiskanálnyi vidéki gombás-füves folkidill, megtévesztő rágógumipop, némi soul és persze rock and roll, kellő hőfokra állítva. Meglepő gondossággal húzogatja elő ama képzeletbéli bűvészkalapból a jó három és fél évtizedes múlt zenei emlékeit, amit megszüntetve-megőrizve már magába asszimilált a zeneipar - tökéletes mintadarabokat formáz, s így teszi nyilvánvalóvá: innen jöttünk, ez a zenei anyanyelvünk (legalábbis annak egy igen jelentős része). S ne higgyük, hogy ez csak holmi zenetörténeti stílgyakorlat: Levi kiváló komponista és dalszerző (állítólag előadóként is jeleskedik), remek érzéke van ahhoz, hogyan öntse tökéletes popdalformába mindazt, amit múltról és jelenről kigondolt; a végeredmény sokszor olyannyira fülbemászó, hogy napokon át kísért - akár szeretnénk, akár nem. Ráadásul az orgánuma is éppen tökéletes ahhoz, hogy elhitesse velünk: egy eltévedt poptrubadúr dalait hallgatjuk, aki egy gonosz tréfa jóvoltából az utóbbi pár évtizedet egy wurlitzerbe zárva töltötte el.

Counter Records/Neon Music, 2008

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.