Lemez - Flitteren túl - Pop Levi: Never Never Love

  • - minek -
  • 2008. szeptember 4.

Zene

Az érdekes nevű művész Londonból származik, ám zenei karrierje (más, jeles elődökhöz hasonlóan) Liverpoolból startolt, ahol alapító tagja lett a Super Numeri nevű triónak. A Ninja Tune-nál publikáló legények érdeklődését alapvetően a hetvenes évek pszichedelikus, kísérleti és elektronikus zenéi kötötték le, a folktól a progrockon keresztül a Krautig, melyekből remek, egyedi menüt raktak össze a fúziós zenék rajongóinak nagy örömére. - minek -

Az érdekes nevű művész Londonból származik, ám zenei karrierje (más, jeles elődökhöz hasonlóan) Liverpoolból startolt, ahol alapító tagja lett a Super Numeri nevű triónak. A Ninja Tune-nál publikáló legények érdeklődését alapvetően a hetvenes évek pszichedelikus, kísérleti és elektronikus zenéi kötötték le, a folktól a progrockon keresztül a Krautig, melyekből remek, egyedi menüt raktak össze a fúziós zenék rajongóinak nagy örömére. Jonathan Pop Levi beltag számára azonban ezzel még nem ért véget ama legendás évtized: ő a mindenséget, a teljes akkori popzenei univerzumot szerette volna felmarkolni, hogy tenyerében csücsülhessen Marc Bolan és Donovan, sőt még Bowie is egy kicsikét. Szólóanyagainak némi kitérő után a Ninja Tune személyére szabott vicekiadója, a Counter Records adott otthont. Első itteni, ötszámos EP-jét (Blue Honey, 2005) tavalyi albuma, a jelentős kritikai sikert hozó The Return To Form Black Magic Party követte, majd idén augusztusban a Never Never Love, amely úgy néz hátra, hogy közben öles léptekkel visz előre, a szebb jövő felé.

Ami azt illeti, P. Levi alaposan megtanulta, hogyan kell megfognia a hallgatót: az új album egy olyan döngölős-bugis glam-rock műremekkel (Wannamama) kezdődik, hogy a T-Rexnek vagy a Mud-Sweet-féle korabeli gitárgyalázóknak is dicsőségére vált volna. De ez csak a beetetés: az áramvonalasított (s finoman elektronizált) retróhangulat marad, csak éppen kicsit más műfajok felé evezünk: a címadó például már egy agyasan elkészített, az elektronikai minimalizmust éteri popdallammal házasító ironikus dalocska. Azután előkerül minden, ami a leltárban szerepel: némi Giorgio Moroderen átszűrt funk (Dita Dimone), egy kiskanálnyi vidéki gombás-füves folkidill, megtévesztő rágógumipop, némi soul és persze rock and roll, kellő hőfokra állítva. Meglepő gondossággal húzogatja elő ama képzeletbéli bűvészkalapból a jó három és fél évtizedes múlt zenei emlékeit, amit megszüntetve-megőrizve már magába asszimilált a zeneipar - tökéletes mintadarabokat formáz, s így teszi nyilvánvalóvá: innen jöttünk, ez a zenei anyanyelvünk (legalábbis annak egy igen jelentős része). S ne higgyük, hogy ez csak holmi zenetörténeti stílgyakorlat: Levi kiváló komponista és dalszerző (állítólag előadóként is jeleskedik), remek érzéke van ahhoz, hogyan öntse tökéletes popdalformába mindazt, amit múltról és jelenről kigondolt; a végeredmény sokszor olyannyira fülbemászó, hogy napokon át kísért - akár szeretnénk, akár nem. Ráadásul az orgánuma is éppen tökéletes ahhoz, hogy elhitesse velünk: egy eltévedt poptrubadúr dalait hallgatjuk, aki egy gonosz tréfa jóvoltából az utóbbi pár évtizedet egy wurlitzerbe zárva töltötte el.

Counter Records/Neon Music, 2008

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?