Konstans melankólia lengi be a számokat, ami az Interpoltól korábban sem volt ismeretlen, de szerencsére van egy-két pozitívabb változás is. Az egyik az, hogy a zenei paletta tovább bõvült - ennek az is lehetett az oka, hogy Banks tavalyi, Julian Plenti néven kiadott szólóalbumáról ide is átmentett néhány motívumot. A másik pedig, hogy épp ennek következtében egyre kevesebbet gondol az ember a Joy Divisionre, és talán már Ian Curtis sem kiált a túlvilágról plágiumot. Fõleg az ének- és vokáltémák lettek gazdagabbak, a Try It Onban pedig még fütyülnek is, ami korábban tõlük elképzelhetetlen lett volna. A képzeletbeli best of újabb dalokkal bõvül: a klasszikus Interpol-riffel nyitó Lights, a szimbolikus címmel ellátott Barricade, a "tudom, hogyan fogsz kiengesztelni" sort kétségbeesetten ismételgetõ All Of The Ways, a spanyol szöveget bevetõ The Undoing és a már említett Try It On csupa olyan dal, amit majd örömmel hallgat meg az ember a régi, bevált slágerek mellett november 18-án a bécsi Gasometerben - még úgy is, hogy az a narcisztikus basszusgitáros igencsak hiányzik majd a színpadról.
Matador/Universal, 2010
****