lemez - INTERPOL: INTERPOL

Zene

Sokan nem tekintik nagy veszteségnek, ha egy zenekarból kiszáll a basszusgitáros, ami helyből szamárság, ha pedig az Interpolról és Carlos Denglerről van szó, akkor meg főleg az. A New York-i poszt-posztpunk zenekar narcisztikus hajlamú tagja még feljátszotta az új dalokat a negyedik lemezre, aztán békességgel távozott - ideiglenes helyettese a Tortoise-ban és a Zwanben is megfordult David Pajo lett.
Sokan nem tekintik nagy veszteségnek, ha egy zenekarból kiszáll a basszusgitáros, ami helybõl szamárság, ha pedig az Interpolról és Carlos Denglerrõl van szó, akkor meg fõleg az. A New York-i poszt-posztpunk zenekar narcisztikus hajlamú tagja még feljátszotta az új dalokat a negyedik lemezre, aztán békességgel távozott - ideiglenes helyettese a Tortoise-ban és a Zwanben is megfordult David Pajo lett. Carlos D. hiánya egyesek szerint majd az elkövetkezendõ albumokat érinti érzékenyen, míg mások azt vallják, hogy a még vele készített mû is már magán viseli a válság jegyeit. Szó mi szó, igazi szakítós lemezrõl van szó, kettõs értelemben, hiszen a távozó basszeros mellett még valaki kilépett Paul Banks frontember életébõl: a szövegeket az inspirálta, hogy szakított Helena Christensen szupermodellel.

Konstans melankólia lengi be a számokat, ami az Interpoltól korábban sem volt ismeretlen, de szerencsére van egy-két pozitívabb változás is. Az egyik az, hogy a zenei paletta tovább bõvült - ennek az is lehetett az oka, hogy Banks tavalyi, Julian Plenti néven kiadott szólóalbumáról ide is átmentett néhány motívumot. A másik pedig, hogy épp ennek következtében egyre kevesebbet gondol az ember a Joy Divisionre, és talán már Ian Curtis sem kiált a túlvilágról plágiumot. Fõleg az ének- és vokáltémák lettek gazdagabbak, a Try It Onban pedig még fütyülnek is, ami korábban tõlük elképzelhetetlen lett volna. A képzeletbeli best of újabb dalokkal bõvül: a klasszikus Interpol-riffel nyitó Lights, a szimbolikus címmel ellátott Barricade, a "tudom, hogyan fogsz kiengesztelni" sort kétségbeesetten ismételgetõ All Of The Ways, a spanyol szöveget bevetõ The Undoing és a már említett Try It On csupa olyan dal, amit majd örömmel hallgat meg az ember a régi, bevált slágerek mellett november 18-án a bécsi Gasometerben - még úgy is, hogy az a narcisztikus basszusgitáros igencsak hiányzik majd a színpadról.

Matador/Universal, 2010

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.