Színház - Bezáródva - Nemsenkilény

  • Csáki Judit
  • 2010. szeptember 9.

Zene

Kockázatos vállalkozás az "ügyszínház" - amikor is az előadás elsődleges célja valamely ügyre irányítani a közönség figyelmét -, mindazonáltal erős ágazat a színházművészetben. A színház ugyanis jó terápiára, nevelésre, lelki, sőt fizikai folyamatok kordában tartására - ilyenkor többnyire az ügy felől közelítenek a színházhoz, és ekként tesz a kritikus is.

Kockázatos vállalkozás az "ügyszínház" - amikor is az előadás elsődleges célja valamely ügyre irányítani a közönség figyelmét -, mindazonáltal erős ágazat a színházművészetben. A színház ugyanis jó terápiára, nevelésre, lelki, sőt fizikai folyamatok kordában tartására - ilyenkor többnyire az ügy felől közelítenek a színházhoz, és ekként tesz a kritikus is.

A Nemsenkilény, amit a Trafóban mutatott be az Orlai Produkció, nem egészen ilyen; inkább fordítva működik: a színház felől tart az ügy felé. Nem a didaxis, hanem a színházi hatásmechanizmus működteti, a szándék szerint legalábbis. Az előadás témája az autizmus nevű viselkedési rendellenesség - akárcsak a nemrégiben bemutatott Esőembernek (alighanem ennek nyomán jutottak el a produkció kiötlői a mostani előadásig), de mégis másképp. Abban ugyanis nem kis szerepe van a "normális" közegbe helyezett "furcsaságnak", míg a Nemsenkilényben csak ez, a "furcsaság" teremt közeget.

A főszereplő autista nő, aki egy napját csinálja végig előttünk, mintegy hangosan gondolkodva, egyszerre élve és kommentálva. A színpadon számos nagy kockából összeépített még nagyobb kocka a díszlet - ezt mintegy berobbantja Börcsök Enikő, amikor belép a színpadra. Ezek a kockák - amelyeknek nincs olyanformán egyetlen megfejtése, mint a Rubik-kockának, de mégiscsak van rendje, valamiféle szabályszerűsége - a monológ során együtt játszanak a színésznővel, változtatják helyüket és látható oldalukat, szöveg kerül rájuk; megpróbál összeállni a világ vagy a rend, bármi légyen is az.

Dráma nincs - szöveg van, méghozzá non-fiction: autistanaplókból, följegyzésekből (Seth F. Henriett, Mark Haddon, Donna Williams és Birger Sellin írásaiból) vágta össze és illesztette egymáshoz a részeket Gyulay Eszter. Szép munkát végzett, noha sem drámai korpuszt, sem egységes szövegtestet nem hozhatott létre; szerencsére a töredékességet, a váltásokat sikerült összesimítani a tárgyból fakadó, "szerves" töredezettséggel. Nincs rendező sem; a produkciót Börcsök Enikő, Gyulay Eszter, Gibárti Tibor, Rostás Zoltán és Tóth József hozta létre (utóbbi nem azonos Tóth József színésszel, aki újabban rendez is). Alapesetben a szöveg vagy a rendező hiánya súlyos hendikep, itt azonban a létrehozás folyamata és a cél úgy közelít egymáshoz, hogy szinte vezeti a nézőt; csak olykor üti meg a fülünket valami "váltás", a szöveg összeillesztésénél olykor kicsit látszik a varrás, de Börcsök Enikőnek sikerül megteremtenie azt a figurát, amelytől az egész is, a részletek is hitelesek.

Börcsök a külsőségek felől építkezik: van egy tartás, van egy mozgás (mintha Kulkánál is így történt volna az Esőemberben). Apró, bizonytalannak tűnő, noha határozott vonalú lépések, ugyanaz az útvonal, kissé magába forduló testhelyzet - nyilván pontos rekonstrukcióval van dolgunk, de színészileg eddig lehet egyszerű a dolog. Innen kezdve ugyanis bonyolult: belül is föl kell építeni ezt a bizonyos önmagába zártságot, amely ráadásul tudomással bír a környező világról és önnön másságáról is, és nemcsak tudomással bír róla, hanem reflektál is rá. Ez az autista nő éles eszű, tájékozott a saját állapotát illetően. Tudja, mit veszít a világgal szemben, és igyekszik minimalizálni ezt a veszteséget. Börcsök pontosan úgy teremti újra ezt a személyiséget, mintha színpadi (drámai) szereppel dolgozna. A rá jellemző mély színészet, melynek a felszíni megnyilvánulásai nemcsak pontosak, hanem végtelenül tágasak is, mindig gazdag érzelmi világot teremt, úgy, hogy önmaga szinte száraz, ejtett lejtésű, szikár. Most is akad számos megrendítő pillanata, olykor akár az, ahogyan leveszi a kocka belsejéről a soron következő táblácskát a soron következő teendővel, és a nyakában lógó kis táskába rejti, mintegy jelezve: amíg az ott van, addig nincs elvégezve a dolog.

A színpadon a kockadobozok mellett van egy hinta is - ezt Börcsök ugyancsak finom közlésekre használja: nem annyira a hintázás, mint a kapaszkodva ringatás önmaga lenyugtatásának eszköze. Az autistának ugyanis erre nagy szüksége van, hiszen folytonos fenyegetések közepette él: a belső bizonytalanságból feltörő dühroham, a nehezen megteremtett egyensúlyból való kibillenés fenyegeti. Lefegyverző az is, ahogy önmaga igyekszik kezelni ezt: beszél róla, igyekszik eltávolítani. Magától oszlik a tévhit, hogy az autisták világában nincsenek érzelmek: közvetett, tompított érzelmek vannak a komfort-diszkomfort köréből. A kötődés például szükség és kényszer - amiként telis-tele van a világa különféle kényszerekkel, a sajátos rend, az átláthatóság, a logikus létezés iránti vággyal.

Ahogy haladunk előre a fölidézett nap különféle cselekvéseinek kacskaringójában - és közben szép lassan épül a kockákra írott rövid mondatokból a világ és ember viszonyának körkörös ábrája: világban az ember és emberben a világ -, a közönség szép lassan közösséggé válik, és már nemcsak az autistákra, hanem önmagára is gondol. Fölismeri számos autisztikus tulajdonságát (vagy családtagjaiét, barátaiét), közös pontokat teremt a színpadon létező figurával - és már nem szánja, hanem érteni véli őt, és együtt érez vele.

Trafó, szeptember 3.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.