Lemez - Járatlan utak - Morbid Angel: Illud Divinum Insanus

  • V. Á.
  • 2011. június 23.

Zene

A Morbid Angel neve fogalom a death metalban. A stílus egyik alapító zenekaraként elkészítették a 80-as és 90-es évek fordulójának két legmeghatározóbb lemezét (Altars Of Madness, Blessed Are The Sick), majd amikor a műfaj kifulladt, jó érzékkel tették egy fokkal befogadhatóbbá a hangzásukat, és csináltak két olyan, szintén megkerülhetetlen lemezt (Covenant, Domination), amelyek úgy hoztak új színfoltot a death metalba, hogy közben végig hűek maradtak a stílus alapjaihoz.
Az excentrikus frontember, David Vincent a Domination után lelécelt, a zenekar pedig egy új taggal, Steve Tuckerrel kezdett dolgozni: a vele készült három anyag egyfajta visszakanyarodást jelentett a zsáner alapjaihoz, mindezt úgy, hogy sötétebb, nyomasztóbb és gonoszabb dalok kerültek rájuk, mint bármire, amit addig death metal címke alatt kiadtak. Vincent kilenc évvel a Domination kiadása után tért vissza - jelenléte pedig garantálta, hogy ismét valamilyen fordulat áll majd be a zenekar zenéjében.

Akár a fotókon elfuserált Nikki Sixx-utánzatként pózoló Vincent vitte át a többieken, hogy az Illud Divinum Insanusnak radikálisan formabontó anyagnak kell lennie, akár a zenekar alapító agyának, Trey Azagtoth gitárosnak lett elege az utóbbi három album világából, az új lemez mindenképp gyökeres fordulatot hozott a Morbid Angelnél. Egyfelől beérkeztek azok az indusztriális hatások, amelyek már a Covenant tájékán is kezdtek beszivárogni a csapat zenéjébe (egyértelmű előkép a Laibach által remixelt egykori kislemez): ezek olyan tételekben manifesztálódnak, mint a Too Extreme!, amely egy szinte technós ridegségű, monoton döngölés, természetesen élő hangszerekkel eljátszva vagy a sokak által az album szégyenfoltjaként jellemzett Radikult, amelyet akár Marilyn Manson is előadhatna. Vincent jellegzetes hangja és Azagtoth ezer közül is felismerhető gitármunkája viszont ugyanúgy koherenssé teszi ezeket a dalokat, mint a régisulisabb Existo Vulgorét, Nevermore-t vagy I Am Morbidot. Utóbbi egyébként maga a tökéletesen felépített death metal sláger, rendes refrénnel, amely - ennél a stílusnál fura módon - már az első hallgatás után kitörölhetetlenül beleragad a fülbe, valahogy úgy, mint a Domination lemez Dawn Of The Angryje.

Az Illud... komoly vitákat gerjesztő alkotás, ugyanakkor egyfelől nem kibírhatatlanul eklektikus, hiszen a radikálisabb hangvételű tételekben is ott van a félreismerhetetlen MA-hangulat, másfelől a dalok is egytől egyig kiválóan sikerültek. A Morbid Angel maximális tiszteletet érdemel: nyugodtan megtehették volna, hogy elkészítik a Domination második részét, amivel behelyezték volna magukat a színtér egykori nagy, de ma már jelentőset, újat nem alkotó nosztalgia-zenekarai közé, ehelyett úgy mertek eddig érintetlen vizekre evezni, hogy közben megmaradtak annak, akik voltak: egy folyamatosan fejlődő, néha a provokáció határait súroló, megállás nélkül új dolgokon agyaló, valóban invenciózus zenekarnak. Ilyenből pedig egyre kevesebb van: becsüljük meg őket.

Season Of Mist, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.