Nem sok közös van ebben a két lemezben azon kívül, hogy mindkét formáció magyar (egész pontosan budapesti), mindkét anyag idén tavasszal jelent meg, és mindkettő csattanós válasz azoknak, akik folyamatosan a magyar könnyűzene sírját ásnák.
Persze az is kétségkívül közös pont, hogy mindkét zenekar nagyon elnagyoltan körülírva gitáralapú rockzenét játszik, ugyanakkor a Turbo (amely egyébként jó eséllyel indulhatna a kiváló zenekarok indokolatlanul rossz névvel versenyén, ha egyszer valaki rendezne hasonlót) debütáló albuma jóval rétegzettebb és komplexebb annál, hogy szimpla rockzenekarrá degradáljuk őket. A bevallottan a hetvenes évekből merített zenei és hangulati inspirációkat a magyar rockzenei all star csapatnak is aposztrofálható zenekar (Jero basszusgitáros a Rémemberből, Tanka Balázs énekes a Freshfabrikból érkezett, Vígh Dávid gitáros pedig egyenesen az ősthrash Barbed Wire tagja volt korábban) hibátlanul adaptálta erre a lemezre úgy, hogy egy mindenféle izzadságszagot nélkülöző kiváló, modern anyag született. Ha mindenképpen hasonlítgatnom kell őket, akkor első blikkre a marylandi Clutchot mondanám. Noha zeneileg relatíve távol áll egymástól a két csapat (Tanka Balázs énekhangja például teljesen más; egyébként ő a lemez egyik legnagyobb erőssége: a torkában egyszerre van benne az egykori Soundgarden-Audioslave-vokalista Chris Cornell mellett Robert Plant védjegyszerű hangszálakrobatikája, természetesen minden öncélúságtól mentesen), a kortárs rockzenében mégis Tim Sult és társai képesek olyan zenét játszani, ami annak ellenére hat korszerűnek, hogy a legtöbb frazír már rég elérte a krisztusi kort. A Turbo debütáló lemeze egyáltalán nem könnyen megunható anyag: az okos dalszerkezeteknek, valamint a borultabb, elszállós, jamelős részeknek köszönhetően a sokadik hallgatásra is találunk rajta újdonságot, a koncerteken már felfedezett Shine On pedig kiváló ismerkedési alapot szolgáltathat az albumhoz a Family Warfare és a Come To Me társaságában.
A Fish! egykoron magyarul indult, majd két angol nyelvű anyag (a First of Many című nagylemez és a Stand Up EP) után ismét magyarra váltott, amit a zenekar kellő öniróniával ki is figuráz egy-két dalban (Személyes üzenet, Majdnem Kalifornia), a borító mókás kis grafikáin és a Majdnem Kalifornia mostanában már el-elcsíphető klipjében is. A pólómintává is avanzsált Fish!-öndefiníció ("100% hardpop") pedig tökéletesen áll a Csinálj egy lemeztre: az ötletes megoldásokkal operáló (lásd rögtön a Körbekörbe kedvesen idióta gitárdallamát a középrészében), egyáltalán nem túlbonyolított, három perc körüli dalokban valóban olyan slágerpotenciál rejtőzik, ami a nyelvváltással és a kimondottan jól sikerült szövegekkel együtt komoly sikerek elérésére predesztinálhatja a Fish!-t. S mivel a zenekar visszatérő vendége a nyári fesztiváloknak, borítékolható, hogy ezeket a hátulról jövő cinizmussal gazdagon felvértezett, tökéletes napfényslágereket augusztusra már kívülről fogják fújni a koncertlátogatók.
Mama Zone, 2009; m-ton, 2009
