Lemez - Kettőből kettő - Turbo: Turbo; Fish!: Csinálj egy lemezt

  • Vincze Ádám
  • 2009. május 14.

Zene

Nem sok közös van ebben a két lemezben azon kívül, hogy mindkét formáció magyar (egész pontosan budapesti), mindkét anyag idén tavasszal jelent meg, és mindkettő csattanós válasz azoknak, akik folyamatosan a magyar könnyűzene sírját ásnák.

Nem sok közös van ebben a két lemezben azon kívül, hogy mindkét formáció magyar (egész pontosan budapesti), mindkét anyag idén tavasszal jelent meg, és mindkettő csattanós válasz azoknak, akik folyamatosan a magyar könnyűzene sírját ásnák.

Persze az is kétségkívül közös pont, hogy mindkét zenekar nagyon elnagyoltan körülírva gitáralapú rockzenét játszik, ugyanakkor a Turbo (amely egyébként jó eséllyel indulhatna a kiváló zenekarok indokolatlanul rossz névvel versenyén, ha egyszer valaki rendezne hasonlót) debütáló albuma jóval rétegzettebb és komplexebb annál, hogy szimpla rockzenekarrá degradáljuk őket. A bevallottan a hetvenes évekből merített zenei és hangulati inspirációkat a magyar rockzenei all star csapatnak is aposztrofálható zenekar (Jero basszusgitáros a Rémemberből, Tanka Balázs énekes a Freshfabrikból érkezett, Vígh Dávid gitáros pedig egyenesen az ősthrash Barbed Wire tagja volt korábban) hibátlanul adaptálta erre a lemezre úgy, hogy egy mindenféle izzadságszagot nélkülöző kiváló, modern anyag született. Ha mindenképpen hasonlítgatnom kell őket, akkor első blikkre a marylandi Clutchot mondanám. Noha zeneileg relatíve távol áll egymástól a két csapat (Tanka Balázs énekhangja például teljesen más; egyébként ő a lemez egyik legnagyobb erőssége: a torkában egyszerre van benne az egykori Soundgarden-Audioslave-vokalista Chris Cornell mellett Robert Plant védjegyszerű hangszálakrobatikája, természetesen minden öncélúságtól mentesen), a kortárs rockzenében mégis Tim Sult és társai képesek olyan zenét játszani, ami annak ellenére hat korszerűnek, hogy a legtöbb frazír már rég elérte a krisztusi kort. A Turbo debütáló lemeze egyáltalán nem könnyen megunható anyag: az okos dalszerkezeteknek, valamint a borultabb, elszállós, jamelős részeknek köszönhetően a sokadik hallgatásra is találunk rajta újdonságot, a koncerteken már felfedezett Shine On pedig kiváló ismerkedési alapot szolgáltathat az albumhoz a Family Warfare és a Come To Me társaságában.

A Fish! egykoron magyarul indult, majd két angol nyelvű anyag (a First of Many című nagylemez és a Stand Up EP) után ismét magyarra váltott, amit a zenekar kellő öniróniával ki is figuráz egy-két dalban (Személyes üzenet, Majdnem Kalifornia), a borító mókás kis grafikáin és a Majdnem Kalifornia mostanában már el-elcsíphető klipjében is. A pólómintává is avanzsált Fish!-öndefiníció ("100% hardpop") pedig tökéletesen áll a Csinálj egy lemeztre: az ötletes megoldásokkal operáló (lásd rögtön a Körbekörbe kedvesen idióta gitárdallamát a középrészében), egyáltalán nem túlbonyolított, három perc körüli dalokban valóban olyan slágerpotenciál rejtőzik, ami a nyelvváltással és a kimondottan jól sikerült szövegekkel együtt komoly sikerek elérésére predesztinálhatja a Fish!-t. S mivel a zenekar visszatérő vendége a nyári fesztiváloknak, borítékolható, hogy ezeket a hátulról jövő cinizmussal gazdagon felvértezett, tökéletes napfényslágereket augusztusra már kívülről fogják fújni a koncertlátogatók.

Mama Zone, 2009; m-ton, 2009

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.