lemez - Motörhead: Motörizer

  • Kovács Bálint
  • 2008. szeptember 4.

Zene

8 kis kritika
Itt van ez a hatvanhárom éves faszi, Lemmy a maga harminchárom éves zenekarával, a Motörheaddel, aminek most megjelent a huszadik stúdiólemeze. Ez így már magában sem semmi, de az már végképp arcpirító, hogy ennyi idõ alatt egyszer sem oszlottak fel, sõt még feloszlás elõtti utolsó turnét sem jelentettek be a zsírosabb bevételekért, és a klasszikus, mocskos rock 'n' rollon túl soha nem kísérleteztek más stílussal. Így aztán Lemmy egyetlen percre sem vált önmaga paródiájává, amivel alighanem egyedülálló a pályán (pláne a saját korcsoportjában), ahogy a zenekara is az.

A Motörheadrõl egyedül annyi negatívat lehet elmondani, hogy a lemezeik néha pont ugyanolyanok, mint az elõzõ, és hogy ennek folyományaként megesik, hogy olykor unalmasak is. De a Motörizer esetében szó sincs unalomról. Még az elõzõ körhöz (Kiss Of Death, 2006) is csak annyira hasonlít, amennyire egy következetes rockegyüttes két lemeze hasonlítani szokott egymásra. Már a nyitó Runaround Man elsõ percei megnyugtatnak, Lemmy az elmúlt évek legjobbját hozza, és így tesz a mindig hibátlanul teljesítõ dobos, Mikkey Dee, és Phil Campbell gitáros is, aki hiába húzott le huszonnégy évet Lemmy mellett, még mindig tud újat és izgalmasat mutatni, mégpedig nem is csak Motörhead-mércével mérve; verzéi bármilyen rocklemezen megállnák a helyüket.

És mindez a többi (három-négy perces) nótára is igaz: még egy zsúfolt vonaton hallgatva is beindul tõlük az ember lába - milyen jó lenne végre újra egy itthoni koncert! -, Lemmy pedig egész egyszerûen brillírozik: nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen sokszínû a hangja. Egyszóval a Motörizer az elmúlt jó néhány év legjobb Motörhead-albuma.

Steamhammer/SPV, 2008

*****

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.