lemez - NEW KEEPERS OF THE WATER TOWERS: CHRONICLES

  • V. Á.
  • 2010. február 25.

Zene

Óriási hiba lenne elmenni a kicsit erőltetett nevű New Keepers... debütlemeze mellett, még akkor is, ha az még tavalyi kiadású, hiszen 2009 egyik legjobb lemezét hozták össze ezek az arcok, akik amúgy annyira ismeretlenek, hogy csak annyit tudni róluk, hogy svédek.
Óriási hiba lenne elmenni a kicsit erõltetett nevû New Keepers... debütlemeze mellett, még akkor is, ha az még tavalyi kiadású, hiszen 2009 egyik legjobb lemezét hozták össze ezek az arcok, akik amúgy annyira ismeretlenek, hogy csak annyit tudni róluk, hogy svédek. Egész pontosan Stockholmból származik a csapat, a kiadójuk, a MeteorCity pedig ugyanazé a fószeré, aki a stonerrock.com oldalt is készíti. Ebbõl az információból aztán könnyen ki lehet találni a mûfajt is.

A Chroniclesben az a szép, hogy nem is igazi sorlemez, hanem két, még New Keepers néven megjelent néhány példányos kislemez, a Chronicles Of Iceman és a Chronicles Of The Massive Boar összevont kiadása, ami most debütáló albumként jelent meg. Vegyünk egy klasszikus stoner rockon edzõdött brigádot a hallhatóan kevés pénzbõl készült felvételeken is olyan megszólalással, ami több mint vállalható a mélyen dohogó gitárjaival és gyomrozó basszusgitárjával, adjunk hozzá jó adag old school heavy metalt, és megkapjuk azt a lemezt, amit a Mastodonnak kellett volna elkészítenie a Blood Mountain helyett. A két kislemez anyaga közül hajszálnyival a késõbb készült Chronicles Of Iceman dalai az erõsebbek - a Pursuit Of Yet, a Rise Of The Lizard King és a Flight Of The Reptilians mesterhármasa így egymás után egyértelmûen az anyag csúcspontjának számít -, de a végére sem fárad el a zenekar, elég csak a The Three Headed Cow mesteri lassulását meghallgatni. Bele sem merek gondolni, milyen lesz a New Keepers valódi debütáló anyaga ezek után, de a Chroniclest hallva ismeretlenül is leadnék egy elõrendelést a bakelitverzióra.

MeteorCity, 2009

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.