Lemez - Oroszlánrész - Wild Beasts: Smother

  • - minek -
  • 2011. július 21.

Zene

Az utóbbi három évben - minden szempontból átütő bemutatkozó lemezének (Limbo, Panto, 2008) megjelenése óta - folyamatos, jól követhető átalakuláson megy keresztül az éppen Londonba települt leedsi Wild Beasts kvartett. Zenéjük alapvető karaktere változatlan, ám a hangsúlyok finom áthelyezésével, a feladatok újrafelosztásával és a zenei eszközök még gondosabb kiválasztásával egy sokkal letisztultabb hangzást alakítottak ki.
Meglehet, ez sokaknak jó hír, de bizony akadnak, akik méltán hiányolhatják a Limbo, Panto harsány érzékiségét, sokszor a kabarékuplék világát idéző, nem könnyen visszaadható hangulatát. Ám igazság szerint semmi nem tűnt el a Wild Beasts világából, sőt az újabb lemezek megjelenése egyenesen arra ösztönzi a hallgatót, hogy tüzetesen szemügyre vegye a korábbiakat, és felfedezze a későbbi tendenciák előzményeit, az utóbb kibontakozó zenei ötletek forrását.

Az új album, a figyelemre méltóan igényes és még mindig invenciózus Smother kapcsán megint le kell szögezni, hogy a zeneanyag alapvetően ismét csak Hayden Thorpe énekes-gitáros-dalszerző elképesztő terjedelmet bejáró, falzettből sokszor érzéki, csaknem vadállati búgásba váltó, erőt és sérülékenységet egyszerre sugárzó hangjára, és persze az ő kifinomultan nyers, szenzuális magánmitológiájára épül. Ez egyben a belépési kód: aki ezen a vizsgán átesett, az bebocsátást is nyert a Wild Beasts intim birodalmába - ahol a feladatokat a tagok testvériesen megosztják egymással, az üzenetet pedig gondosan összerakott, egyszerre furcsa és fülbemászó, gyakorta megkapó dalokba csomagolják. Thorpe mellett ismét fontos szerepet kap a vokalista/basszer Tom Fleming mélyebb és hagyományosabb, Hayden vokálját jól ellenpontozó tónusa - bár egyáltalán nem többet, mint a 2009-es Two Dancersön (sőt már a Limbón is akadtak saját attrakciói - például a kamu/orfeumi kovbojhangulatot először a központba állító, csaknem slágeres Devil's Crayon). Gondosan kimért, a korábbiaknál némileg bőkezűbben adagolt, a továbbra is domináns, rendre jól eltalált gitár- és zongorafutamokhoz passzított elektronikus alapok, szintiszőnyegek gazdagítják a hangképet. Némely szám már csaknem táncolható, a Bed Of Nailsre határozottan jár a fej, de persze nem ez a fő cél. Amúgy gondosan megkapja a magáét a fül, az agy, a szív: a legtöbb dal csak látszólag andalító - legalább ennyire nyugtalanító és felkavaró mindegyikük, köszönhetően annak, ahogy átüt rajtuk a primer szexualitás, a gátlástalan érzékiség.

A hangszerelés és a vokális produkció távoli rokonsága alapján szokás hasonlítgatni őket a valaha volt, kétségen felül érdemdús Talk Talkhoz, de elődeikhez képest sokkal több itt a csak a Wild Beastsre jellemző, játékosan idézőjelbe tett, keresetten melodramatikus hangsúly, a majdhogynem luciferi, de legalábbis gótikus tónus. Thorpe nem hiába emlegette az inspirációk között Mary Shelley Frankensteinjét - szerinte az utóbbira már abban is hasonlít a zenekar, hogy nehezen lehet szeretni. Albumkészítés és dalszerzés terén mindenesetre már senki előtt nem kell szégyenkezniük - a szégyentelen érzelmi kitárulkozás amúgy is a sajátjuk.

Domino/Neon Music, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.