lemez - Patrick Wolf: Lupercalia

Zene

A 28. születésnapját mostanában ünneplő angol Patrick Wolfnak a Lupercalia már az ötödik lemeze.
A 28. születésnapját mostanában ünneplõ angol Patrick Wolfnak a Lupercalia már az ötödik lemeze. Az eredetileg a Conqueror címre hallgató új mû lényegében a The Bachelor címû 2009-es munka szerves folytatásának tekinthetõ, a különbség pedig annyi, hogy ezúttal jóval vidámabb, pozitívabb dalokat kapunk, Wolf ugyanis megtalálta az igaz szerelmet, és most nagyon jó neki. Nem tudni, hogy ez ment-e a dalok rovására, de sem a már fentebb említett The Bachelor, sem a 2007-es The Magic Position színvonalát nem sikerült elérnie, noha ez az album sem rossz persze. "Boldog, pornográf zene, az elsõ csók soundtrackje", nyilatkozott az énekes a még készülõ dalokról, és tény, hogy több a bulizós hangulat és kevesebb az elgondolkodtató töprengés. Van itt Pink Floyd-fixációban szenvedõ Scissor Sisters-áthallás (The City), Dylan Thomast is megidézõ Bruce Springsteen-flash (House), rockos zúzásba torkolló szerelmi vallomás (The Future), zongoraalapú tradicionális folkdal (Armistice), három éven át íródó, szerelmi bánatból örömódába csapó ömlengés (Time Of My Life), orientális nyivákolást és gyogyószinti-szólót tartalmazó elektropörgés (Slow Motion), valamint az album talán legjobb dala, a zeneileg a Pet Shop Boyst idézõ, Párizs-Berlin-London tengelyen mozgó Together. Még egy dalt fontos kiemelni: a meglehetõsen elektronikus hangzású Bermondsey Street egy igazi gay pride himnusz is lehetne - de persze nem itt, hanem valahol az élet nyugisabb felén.

Hideout/Universal, 2011

***

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.