lemez - THE CHAP: WELL DONE EUROPE

Az észak-londoni The Chap első blikkre afféle bennfentes popviccnek tűnik, elvégre lemezeiken meggyűrt tanárnők és kopaszodó programozók vezetnek elő popdalokról szóló ironikus popdalokat. A nevét egy arisztokratikus londoni férfimagazintól kölcsönző formáció igen agyasan és reflektáltan közelít a műfajhoz, hetykén játszadozik a klisékkel és struktúrákkal, tudatosan vegyít elektropopot, krautrockot, funkot vagy épp posztpunkot, a dalszövegek pedig olykor a kortársi közegnek osztanak fricskákat (mint a legutóbbi lemez egyik gyöngyszemén, a világzene-imádaton élcelődő Ethnic Instrumentben).

Az észak-londoni The Chap elsõ blikkre afféle bennfentes popviccnek tûnik, elvégre lemezeiken meggyûrt tanárnõk és kopaszodó programozók vezetnek elõ popdalokról szóló ironikus popdalokat. A nevét egy arisztokratikus londoni férfimagazintól kölcsönzõ formáció igen agyasan és reflektáltan közelít a mûfajhoz, hetykén játszadozik a klisékkel és struktúrákkal, tudatosan vegyít elektropopot, krautrockot, funkot vagy épp posztpunkot, a dalszövegek pedig olykor a kortársi közegnek osztanak fricskákat (mint a legutóbbi lemez egyik gyöngyszemén, a világzene-imádaton élcelõdõ Ethnic Instrumentben). Jócskán sznob alapérzetû, beavatottaknak címzett produkció tehát a The Chap, de korántsem intézhetõ el ennyivel: ezek az avantgárd popperek ugyanis tényleg viccesek, ráadásul roppant élvezetes lemezeket csinálnak.

Ilyen az ötödik korong, a Well Done Europe is, hiszen elragadóan hibbant popszámok sorjáznak rajta, és szatirikus humornak sincsenek híjával (a Well Done You-ban például egy céges középvezetõ motiváló mondatait mantrázza az ének). Az egymás után következõ sorlemezekkel egyre finomodó és tisztuló hangzás ezúttal némivel homogénebb és egyhangúbb a remekbe szabott elõdhöz, a 2008-as Mega Breakfasthez képest, de mégsem tûnik unalmasnak. Megnyerõen idétlen, s néha egészen táncos elektropopdallamok szólnak, de rendre érkezik valami váratlan: hol akusztikus hangszerek, hol egy slide-gitár, hol debil kórusok zendülnek föl, olykor pedig öklendezésbõl kerekedik izgalmas refrén (Few Horoscope). S bár a néhány közvetlen hatású, slágeres tételen (Even Your Friend; We Work in Bars) kívül a számok java többszöri hallgatást kíván, megérdemli a figyelmet a lemez, mert ugyan lehet, hogy csak afféle posztmodern tréfa az egész, mégis felettébb és egyre jobban szórakoztató.

Lo Recordings/Neon Music, 2010

****