Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

lemez - The Strokes: Angles

Zene

Ha létezik olyan lemez, aminek a hatása még komolyabb volt, mint a minősége, az nagy valószínűséggel az első Strokes, az Is This It: egy igazi klasszikus, "a rockzene megmentője", az évezredforduló poshadt zenei közegét felpezsdítő munka olyan csávóktól, akik nemcsak dalaikkal, hanem divatot teremtő imázsukkal is új színt hoztak a XXI. századba.
Ha létezik olyan lemez, aminek a hatása még komolyabb volt, mint a minõsége, az nagy valószínûséggel az elsõ Strokes, az Is This It: egy igazi klasszikus, "a rockzene megmentõje", az évezredforduló poshadt zenei közegét felpezsdítõ munka olyan csávóktól, akik nemcsak dalaikkal, hanem divatot teremtõ imázsukkal is új színt hoztak a XXI. századba. A 2003-as Room On Fire még tartotta a színvonalat (a debüt újszerûségét értelemszerûen már nem hozva), a közel három évvel késõbbi First Impressions Of Earth viszont már korántsem, így nem is csoda, hogy a Strokes egészen mostanáig várt a folytatással. A tagok közben különbözõ szólóalbumokat jelentettek meg, aztán szép lassan nekiálltak az Anglesnek, de a munkálatokra korántsem a nyugalom volt a jellemzõ: egy csomó anyagot kiszórtak, elzavarták Joe Chiccarelli producert, Julian Casablancas frontember pedig a többiektõl külön ment csak be a stúdióba.

A végeredmény a Strokes eddigi legsterilebb lemeze: a koszos garázshangzás végleg a múlté, komoly teret nyert az elektronika, az eddigi fõ irányvonalnak tekinthetõ Television- és Velvet Underground-motívumok mellé pedig felzárkóztak Cars-, Men At Work-, MGMT-, Muse-, Tom Petty-, Rolling Stones-, Thin Lizzy- és U2-hatások is. A dalok többsége középtempós vagy még lassabb, és megférnek köztük érdektelenebb (You're So Right, Call Me Back) és izgalmasabb (Taken For A Fool, Games és a jó kis szólót tartalmazó Two Kinds Of Happiness) darabok is.

A két legjobb szám az elsõ maxinak választott Under Cover Of Darkness (benne a "mindenki 10 éve ugyanazt énekli" sorral) és a lemezt záró Life Is Simple In The Moonlight, a konklúzió pedig nem lehet más, minthogy az Is This Ittel üstökösként berobbant, akkor húszéves slackerek azért harmincévesen is érdekesek, csak most nem húzzák ki a gitárzenét a szarból. De erre nincs is már szükség.

RCA/Sony, 2011

*** és fél

Előző cikk a rovatban könyv - Wolf Haas: Silentium!
Következő cikk a rovatban Színház - Szőranya - Szabó Máté: Havanna

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

Visszhang

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

Visszhang

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Visszhang

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

Kritika

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

Kritika

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

Kritika

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Kritika

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

Színház

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.
A Bolsonaro-végjáték

Publicisztika

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.