lemez - The Strokes: Angles

  • Nagy István
  • 2011. április 14.

Zene

Ha létezik olyan lemez, aminek a hatása még komolyabb volt, mint a minősége, az nagy valószínűséggel az első Strokes, az Is This It: egy igazi klasszikus, "a rockzene megmentője", az évezredforduló poshadt zenei közegét felpezsdítő munka olyan csávóktól, akik nemcsak dalaikkal, hanem divatot teremtő imázsukkal is új színt hoztak a XXI. századba.
Ha létezik olyan lemez, aminek a hatása még komolyabb volt, mint a minõsége, az nagy valószínûséggel az elsõ Strokes, az Is This It: egy igazi klasszikus, "a rockzene megmentõje", az évezredforduló poshadt zenei közegét felpezsdítõ munka olyan csávóktól, akik nemcsak dalaikkal, hanem divatot teremtõ imázsukkal is új színt hoztak a XXI. századba. A 2003-as Room On Fire még tartotta a színvonalat (a debüt újszerûségét értelemszerûen már nem hozva), a közel három évvel késõbbi First Impressions Of Earth viszont már korántsem, így nem is csoda, hogy a Strokes egészen mostanáig várt a folytatással. A tagok közben különbözõ szólóalbumokat jelentettek meg, aztán szép lassan nekiálltak az Anglesnek, de a munkálatokra korántsem a nyugalom volt a jellemzõ: egy csomó anyagot kiszórtak, elzavarták Joe Chiccarelli producert, Julian Casablancas frontember pedig a többiektõl külön ment csak be a stúdióba.

A végeredmény a Strokes eddigi legsterilebb lemeze: a koszos garázshangzás végleg a múlté, komoly teret nyert az elektronika, az eddigi fõ irányvonalnak tekinthetõ Television- és Velvet Underground-motívumok mellé pedig felzárkóztak Cars-, Men At Work-, MGMT-, Muse-, Tom Petty-, Rolling Stones-, Thin Lizzy- és U2-hatások is. A dalok többsége középtempós vagy még lassabb, és megférnek köztük érdektelenebb (You're So Right, Call Me Back) és izgalmasabb (Taken For A Fool, Games és a jó kis szólót tartalmazó Two Kinds Of Happiness) darabok is.

A két legjobb szám az elsõ maxinak választott Under Cover Of Darkness (benne a "mindenki 10 éve ugyanazt énekli" sorral) és a lemezt záró Life Is Simple In The Moonlight, a konklúzió pedig nem lehet más, minthogy az Is This Ittel üstökösként berobbant, akkor húszéves slackerek azért harmincévesen is érdekesek, csak most nem húzzák ki a gitárzenét a szarból. De erre nincs is már szükség.

RCA/Sony, 2011

*** és fél

Neked ajánljuk