lemez - Volbeat: Guitar Gangsters and Cadillac Blood

  • V. Á.
  • 2008. szeptember 18.

Zene

A dán Volbeatet Michael Poulsen énekes/gitáros hozta össze pár éve, miután teljesen elege lett előző zenekarának, a hörgős-metálos Dominusnak a dolgaiból, meg egyébként is Elvisre és Johnny Cashre kattant világéletében. Poulsen a Volbeat élén minden megfejtés nélkül nekiállt olyasféle rock `n' rollt játszani, mintha a Danko Jones találkozna a Life Of Agonyval (utóbbi főleg Poulsen hangadottságai miatt áll), és összehozott kettő darab lemezt (The Strength, The Sound, The Songs és Rock The Rebel/Metal The Devil). Az elsőre még csak a jó szimatú rockrajongók figyeltek fel, főleg Európában, a nemrég Amerikában is megjelent Rock The Rebel előtt viszont úgy borult térdre a szakma, mintha baseballütővel csaptak volna a reflexpontjára mindenkinek.

A dán Volbeatet Michael Poulsen énekes/gitáros hozta össze pár éve, miután teljesen elege lett elõzõ zenekarának, a hörgõs-metálos Dominusnak a dolgaiból, meg egyébként is Elvisre és Johnny Cashre kattant világéletében. Poulsen a Volbeat élén minden megfejtés nélkül nekiállt olyasféle rock `n' rollt játszani, mintha a Danko Jones találkozna a Life Of Agonyval (utóbbi fõleg Poulsen hangadottságai miatt áll), és összehozott kettõ darab lemezt (The Strength, The Sound, The Songs és Rock The Rebel/Metal The Devil). Az elsõre még csak a jó szimatú rockrajongók figyeltek fel, fõleg Európában, a nemrég Amerikában is megjelent Rock The Rebel elõtt viszont úgy borult térdre a szakma, mintha baseballütõvel csaptak volna a reflexpontjára mindenkinek. Nem mellesleg pedig akkora partit csaptak idén a Szigeten ezek a halászgyerekek, hogy szinte csak respektbõl mondom, hogy a Danko Jones hajszálnyival megelõzte õket, de egyébként egál.A Guitar Gangsters and Cadillac Bloodról pedig nem lehet ezek után semmi újat mondani, azon túl, hogy pontosan ugyanolyan, mint az elõzõ két anyag. Negatívumként is citálhatnám ezt persze: hiszen amikor a Szigeten elõvezették az akkor még megjelenés elõtt álló lemez egyik dalát, az elsõ fülre szinte csak a Rock The Rebel nyitódala, a The Human Instrument parafrázisának tûnt, Jon Larsen dobos pedig még mindig annyira ötlettelenül játszik, hogy szinte fizikai fájdalmat érzek, amikor csaknem minden refrén alá odaszegel egy stílusidegen kétlábgépezést.

A dalok minõsége viszont nem változott, és ha a Motörhead harmincvalahány éve megél az állandó önismétlésbõl, akkor a Volbeatnek sem kívánhatok kevesebb jót - hiszen az a zenekar, amely ennyire önfeledt vigyorgásra és bólogatásra késztet egy teljes lemezen át, abszolút megérdemli ezt.

Rebel/Mascot, 2008

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.