A zenekar új énekesét Cselényi Csabának hívják, aki a Wall Of Sleep mellett a relatíve felejthetõ stonert nyomató Stardrive-ban is szerepel. Hangra teljesen más karakter, mint az elõdje volt: képzett rocktorok, enyhe rekedtes mellékízzel - valami olyasmi, mintha egy kicsit magasabb hangú Spice-t hallanánk a Spiritual Beggars korai lemezeirõl. Talán az új tagnak is köszönhetõ, hogy a Wall Of Sleep zeneileg is változott kissé: tempósabb, urambocsá' rockosabb és refréncentrikusabb témák születtek ezúttal. A Holdampf-féle anyagok pusztító, vonszolós, nyomorúságos témái szinte teljességgel kivesztek a Wall Of Sleepbõl, így aki ezeket favorizálta, annak inkább ajánlott a Magma Rise lemeze.
A When Mountains Roar dalaiba nem nagyon lehet belekötni: a zenekar tagjaiban nyilvánvalóan ott dolgozott egyfajta bizonyítási kényszer, és ennek köszönhetõen az anyag gyakorlatilag hibátlan lett. Nyolc darab irgalmatlan doom-rock himnusz hallható itt tökéletes refrénekkel, remekül eltalált (a Ronnie James Dio-féle Black Sabbathtól erõsen ihletett) gitártémákkal. Mindegyik dal egyformán erõs, úgyhogy húzónótát nehéz is kiemelni, de talán a visszafogottabb hangvételû, majd hihetetlen refrénbe torkolló, decens billentyûkkel is színezett Raven Avenue az egyik csúcs, a másik meg a záró Army Of The Dead, amelyhez olyan riffet sikerült írniuk a gitárosoknak, amit egy meghallgatás után sem lehet már kitörölni az agyból.
Nail/Psychedoomelic, 2010
*****
