lemez - WARP 20 (CHOSEN)

  • - minek -
  • 2009. november 12.

Zene

Ki gondolná, hogy már húsz éve annak, hogy Steve Beckett és Rob Mitchell Sheffieldben tető alá hozta a Warp kiadót. Nyilván ők sem sejtették, mennyire fontos, befolyásos alkotói közösség formálódik a kezük alatt - elképesztő, kik és főképp milyen minőségű zenéket publikáltak náluk az eltelt évtizedek során.
Ki gondolná, hogy már húsz éve annak, hogy Steve Beckett és Rob Mitchell Sheffieldben tetõ alá hozta a Warp kiadót. Nyilván õk sem sejtették, mennyire fontos, befolyásos alkotói közösség formálódik a kezük alatt - elképesztõ, kik és fõképp milyen minõségû zenéket publikáltak náluk az eltelt évtizedek során. A kiadó immáron Londonban mûködik, szegény Rob Mitchell pedig már nyolc éve nincs közöttünk - de azért az évfordulót illik megülni: egyszerre három válogatást is készítettek a Warp háza táján. Közülük az elsõ, dupla CD-nyi gyûjteményt részben az olvasók, részben a cégalapító válogatta össze némileg eltérõ, de egyaránt méltányolható szempontok alapján. A rajongók szelekciójában ott figyel Aphex Twin betegesen funkoló Windowlickere, Squarepusher irányt mutató My Red Hot Carja, továbbá Tyondai Braxton és Atlas formációja ellenállhatatlanul lüktetõ Atlasa. A rave-korszak egykori legendás kiadványa (LFO: LFO) simul össze nosztalgikus-ironikus hommage-zsal (Luke Vibert: I Love Acid) és kortárs klasszikusokkal (Jimmy Edgar vagy Clark szerzeményeivel). A Beckett által tálalt menü ha lehet, még izgalmasabb. Zseniálisan szabálytalan zenedarabokat rendez gondosan felépített szekvenciába: Grizzly Bear formabontó gitárpopja ugyanúgy belefér, mint a késõbbi pályafutás szempontjából meghökkentõ korai, "hardcore" Nightmares On Wax, Flying Lotus (és Gaslamp Killer) absztraktan is szórakoztató GNG BNG-je vagy Jamie Lidell experimentális soulja. "Persze" Squarepusher, Aphex Twin, Autechre vagy a Battles Beckettnél is játszik - ki bánja, így lesz szinte hibátlan eme kivételesen élvezetes kompiláció mindkét "oldala".

Warp/Neon Music, 2009

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.