lemez - WARP 20 (CHOSEN)

  • - minek -
  • 2009. november 12.

Zene

Ki gondolná, hogy már húsz éve annak, hogy Steve Beckett és Rob Mitchell Sheffieldben tető alá hozta a Warp kiadót. Nyilván ők sem sejtették, mennyire fontos, befolyásos alkotói közösség formálódik a kezük alatt - elképesztő, kik és főképp milyen minőségű zenéket publikáltak náluk az eltelt évtizedek során.
Ki gondolná, hogy már húsz éve annak, hogy Steve Beckett és Rob Mitchell Sheffieldben tetõ alá hozta a Warp kiadót. Nyilván õk sem sejtették, mennyire fontos, befolyásos alkotói közösség formálódik a kezük alatt - elképesztõ, kik és fõképp milyen minõségû zenéket publikáltak náluk az eltelt évtizedek során. A kiadó immáron Londonban mûködik, szegény Rob Mitchell pedig már nyolc éve nincs közöttünk - de azért az évfordulót illik megülni: egyszerre három válogatást is készítettek a Warp háza táján. Közülük az elsõ, dupla CD-nyi gyûjteményt részben az olvasók, részben a cégalapító válogatta össze némileg eltérõ, de egyaránt méltányolható szempontok alapján. A rajongók szelekciójában ott figyel Aphex Twin betegesen funkoló Windowlickere, Squarepusher irányt mutató My Red Hot Carja, továbbá Tyondai Braxton és Atlas formációja ellenállhatatlanul lüktetõ Atlasa. A rave-korszak egykori legendás kiadványa (LFO: LFO) simul össze nosztalgikus-ironikus hommage-zsal (Luke Vibert: I Love Acid) és kortárs klasszikusokkal (Jimmy Edgar vagy Clark szerzeményeivel). A Beckett által tálalt menü ha lehet, még izgalmasabb. Zseniálisan szabálytalan zenedarabokat rendez gondosan felépített szekvenciába: Grizzly Bear formabontó gitárpopja ugyanúgy belefér, mint a késõbbi pályafutás szempontjából meghökkentõ korai, "hardcore" Nightmares On Wax, Flying Lotus (és Gaslamp Killer) absztraktan is szórakoztató GNG BNG-je vagy Jamie Lidell experimentális soulja. "Persze" Squarepusher, Aphex Twin, Autechre vagy a Battles Beckettnél is játszik - ki bánja, így lesz szinte hibátlan eme kivételesen élvezetes kompiláció mindkét "oldala".

Warp/Neon Music, 2009

*****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.