lemez - WARP 20 (CHOSEN)

  • - minek -
  • 2009. november 12.

Zene

Ki gondolná, hogy már húsz éve annak, hogy Steve Beckett és Rob Mitchell Sheffieldben tető alá hozta a Warp kiadót. Nyilván ők sem sejtették, mennyire fontos, befolyásos alkotói közösség formálódik a kezük alatt - elképesztő, kik és főképp milyen minőségű zenéket publikáltak náluk az eltelt évtizedek során.
Ki gondolná, hogy már húsz éve annak, hogy Steve Beckett és Rob Mitchell Sheffieldben tetõ alá hozta a Warp kiadót. Nyilván õk sem sejtették, mennyire fontos, befolyásos alkotói közösség formálódik a kezük alatt - elképesztõ, kik és fõképp milyen minõségû zenéket publikáltak náluk az eltelt évtizedek során. A kiadó immáron Londonban mûködik, szegény Rob Mitchell pedig már nyolc éve nincs közöttünk - de azért az évfordulót illik megülni: egyszerre három válogatást is készítettek a Warp háza táján. Közülük az elsõ, dupla CD-nyi gyûjteményt részben az olvasók, részben a cégalapító válogatta össze némileg eltérõ, de egyaránt méltányolható szempontok alapján. A rajongók szelekciójában ott figyel Aphex Twin betegesen funkoló Windowlickere, Squarepusher irányt mutató My Red Hot Carja, továbbá Tyondai Braxton és Atlas formációja ellenállhatatlanul lüktetõ Atlasa. A rave-korszak egykori legendás kiadványa (LFO: LFO) simul össze nosztalgikus-ironikus hommage-zsal (Luke Vibert: I Love Acid) és kortárs klasszikusokkal (Jimmy Edgar vagy Clark szerzeményeivel). A Beckett által tálalt menü ha lehet, még izgalmasabb. Zseniálisan szabálytalan zenedarabokat rendez gondosan felépített szekvenciába: Grizzly Bear formabontó gitárpopja ugyanúgy belefér, mint a késõbbi pályafutás szempontjából meghökkentõ korai, "hardcore" Nightmares On Wax, Flying Lotus (és Gaslamp Killer) absztraktan is szórakoztató GNG BNG-je vagy Jamie Lidell experimentális soulja. "Persze" Squarepusher, Aphex Twin, Autechre vagy a Battles Beckettnél is játszik - ki bánja, így lesz szinte hibátlan eme kivételesen élvezetes kompiláció mindkét "oldala".

Warp/Neon Music, 2009

*****

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.