lemez - WARP 20 (CHOSEN)

  • - minek -
  • 2009. november 12.

Zene

Ki gondolná, hogy már húsz éve annak, hogy Steve Beckett és Rob Mitchell Sheffieldben tető alá hozta a Warp kiadót. Nyilván ők sem sejtették, mennyire fontos, befolyásos alkotói közösség formálódik a kezük alatt - elképesztő, kik és főképp milyen minőségű zenéket publikáltak náluk az eltelt évtizedek során.
Ki gondolná, hogy már húsz éve annak, hogy Steve Beckett és Rob Mitchell Sheffieldben tetõ alá hozta a Warp kiadót. Nyilván õk sem sejtették, mennyire fontos, befolyásos alkotói közösség formálódik a kezük alatt - elképesztõ, kik és fõképp milyen minõségû zenéket publikáltak náluk az eltelt évtizedek során. A kiadó immáron Londonban mûködik, szegény Rob Mitchell pedig már nyolc éve nincs közöttünk - de azért az évfordulót illik megülni: egyszerre három válogatást is készítettek a Warp háza táján. Közülük az elsõ, dupla CD-nyi gyûjteményt részben az olvasók, részben a cégalapító válogatta össze némileg eltérõ, de egyaránt méltányolható szempontok alapján. A rajongók szelekciójában ott figyel Aphex Twin betegesen funkoló Windowlickere, Squarepusher irányt mutató My Red Hot Carja, továbbá Tyondai Braxton és Atlas formációja ellenállhatatlanul lüktetõ Atlasa. A rave-korszak egykori legendás kiadványa (LFO: LFO) simul össze nosztalgikus-ironikus hommage-zsal (Luke Vibert: I Love Acid) és kortárs klasszikusokkal (Jimmy Edgar vagy Clark szerzeményeivel). A Beckett által tálalt menü ha lehet, még izgalmasabb. Zseniálisan szabálytalan zenedarabokat rendez gondosan felépített szekvenciába: Grizzly Bear formabontó gitárpopja ugyanúgy belefér, mint a késõbbi pályafutás szempontjából meghökkentõ korai, "hardcore" Nightmares On Wax, Flying Lotus (és Gaslamp Killer) absztraktan is szórakoztató GNG BNG-je vagy Jamie Lidell experimentális soulja. "Persze" Squarepusher, Aphex Twin, Autechre vagy a Battles Beckettnél is játszik - ki bánja, így lesz szinte hibátlan eme kivételesen élvezetes kompiláció mindkét "oldala".

Warp/Neon Music, 2009

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.