Ki gondolná, hogy már húsz éve annak, hogy Steve Beckett és Rob Mitchell Sheffieldben tető alá hozta a Warp kiadót. Nyilván ők sem sejtették, mennyire fontos, befolyásos alkotói közösség formálódik a kezük alatt - elképesztő, kik és főképp milyen minőségű zenéket publikáltak náluk az eltelt évtizedek során.
Ajánlom
Ki gondolná, hogy már húsz éve annak, hogy Steve Beckett és Rob Mitchell Sheffieldben tetõ alá hozta a Warp kiadót. Nyilván õk sem sejtették, mennyire fontos, befolyásos alkotói közösség formálódik a kezük alatt - elképesztõ, kik és fõképp milyen minõségû zenéket publikáltak náluk az eltelt évtizedek során. A kiadó immáron Londonban mûködik, szegény Rob Mitchell pedig már nyolc éve nincs közöttünk - de azért az évfordulót illik megülni: egyszerre három válogatást is készítettek a Warp háza táján. Közülük az elsõ, dupla CD-nyi gyûjteményt részben az olvasók, részben a cégalapító válogatta össze némileg eltérõ, de egyaránt méltányolható szempontok alapján. A rajongók szelekciójában ott figyel Aphex Twin betegesen funkoló Windowlickere, Squarepusher irányt mutató My Red Hot Carja, továbbá Tyondai Braxton és Atlas formációja ellenállhatatlanul lüktetõ Atlasa. A rave-korszak egykori legendás kiadványa (LFO: LFO) simul össze nosztalgikus-ironikus hommage-zsal (Luke Vibert: I Love Acid) és kortárs klasszikusokkal (Jimmy Edgar vagy Clark szerzeményeivel). A Beckett által tálalt menü ha lehet, még izgalmasabb. Zseniálisan szabálytalan zenedarabokat rendez gondosan felépített szekvenciába: Grizzly Bear formabontó gitárpopja ugyanúgy belefér, mint a késõbbi pályafutás szempontjából meghökkentõ korai, "hardcore" Nightmares On Wax, Flying Lotus (és Gaslamp Killer) absztraktan is szórakoztató GNG BNG-je vagy Jamie Lidell experimentális soulja. "Persze" Squarepusher, Aphex Twin, Autechre vagy a Battles Beckettnél is játszik - ki bánja, így lesz szinte hibátlan eme kivételesen élvezetes kompiláció mindkét "oldala".
Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.
Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.
Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.
Bár Petr Pavel államfőnek sikerült bizonyos garanciákat elérnie, az Andrej Babiš-féle kabinetet egy valamikori nagyvállalkozó érdekei köré barkácsolt one-man show jellegű párt, illetve két aprócska, ám annál nagyszájúbb, durván szélsőjobboldali társaság hozza össze.
A „mindenki annyit ér, amennyije van” szellemében regnáló parvenü uralkodó réteg egyszerűen beleszart abba, hogy mi történik a társadalom perifériájára került kiszolgáltatott emberekkel.
„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.
Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meggazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.
Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző titkosszolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyanarról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.