Zene

A fiatal karmesterrel a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál előtt interjúztunk.

A 41 éves, lelkes igazgatóval a magyarországi projektekről, kis és nagy mesterekről, stílushűségről és sokféleségről beszélgettünk.

1968. augusztus 18-án, vasárnap este az egész ország a Táncdalfesztivál döntőjének hatása alatt állt, az új slágerek nagyobbat szóltak, mint két nappal később a tűzijáték. Ma már felfoghatatlan, hogy hogyan válhatott egy zenés tévéműsor az év legfontosabb eseményévé, de ötven évvel ezelőtt az egycsatornás tévékorszakban ez is megtörténhetett.

A világhírű izraeli jazzista új triófelállásban érkezik augusztus 29-én Budapestre, hogy a Zsidó Kulturális Fesztivál keretében a Dohány utcai Zsinagógában adjon közös koncertet a MÁV Szimfonikusok vonósaival. Telefonon beszélgettünk.

Az immár 16 éve indie rockot játszó, de öltözködésben inkább a rockabillyt idéző angol zenekart idáig elkerülte, hogy azt mondjuk róluk, „régen bezzeg minden jobb volt”. 2002-es fennállásuk óta hat lemezt adtak ki, és mostanáig mindegyiken volt néhány olyan sláger, amitől az agyunkat is eldobtuk. Az idén májusban kiadott lemez, a Tranquility Base Hotel & Casino viszont enyhén szólva langyosra sikerült, így vegyes érzelmekkel vártuk a sarkvidéki majmok koncertjét.

Általában a nagyobb európai fesztiválokon is nyomasztó az angolszász zenekarok fölénye – ritka alkalom, amikor a Szigeten, hétfő este leginkább egy francia csapat felléptét várja a (speciális igényű) koncertlátogató.

Ritkán adatik meg, hogy az ember két nap alatt kétszer, ráadásul egy fesztivál- és egy klubbulin is láthassa aktuális kedvencét. A pazar névhez pazar zenét játszó King Gizzard & The Lizard Wizard vasárnap a Szigeten, másnap pedig az Akvárium Klubban adott telt házas koncertet, de nem is értük volna be ennél kevesebbel.

Egy dolog, ha a muzsikus gazdag hangon, virtuózan, tiszta intonációval, szuggesztíven játszik, és egy másik, hogy milyen szellemet közvetít a játéka.