Juhász Márton Discovery című lemeze fekete-fehér waste land tájképpel igyekszik felhívni magára a figyelmet, pedig a zene ennél aligha lehetne személyesebb. Juhász dobosként annyira „beépült” a nemzetközi körforgásba, hogy pályafutását nehéz itthonról követni, e hasábokon Alan Benzie (Visszhang, 2018. június 6.) és az Euro-African Playground (Visszhang, 2015. október 22.) kapcsán volt róla szó. A Discovery a bázeli zeneakadémia ösztöndíja, egy egyéves „edzőtábor” eredménye: vezető jazz-zenészek kiválasztott muzsikusokkal dolgoznak mesterkurzusszinten. A majdnem ugyanezzel a zenekarral megjelent Focusyear ’18 (After This) homogénebb kicsit, azonban Juhász mostani lemezén mind a hét zenésztárs arcéle tisztán kirajzolódik: Ito Jumi egyenes éneke, Danny Ziemann basszusgitárt megszégyenítő nagybőgőhangja, Paco Andrea éneklő harsonája, Enrique Oliver átütő tenorszaxofonja, Szymon Mika sokárnyalatú elektromos gitárjátéka, Olga Konkova fejedelmien összetartó zongorázása és Sergio Wagner távoli szárnykürtje. A darabok karaktere is arra vall, hogy az oktett mind a 11 számban lényegesen eltérő dolgot akar mutatni – az első például egy a cappella prelúdium –, ezért hajlamos vagyok nyolcszögletű idomnak látni a formációt. Csakhogy ez pontatlan hasonlat, mert az összes darabot Juhász szerezte, és dobol hozzájuk a saját témái megkövetelte választékossággal és változatossággal. Ha ez a műhelyforgács, milyen lesz a mestermunka?
Szerzői kiadás, 2019
