Lemez: A gonosz kókuszok titka (Trio Elétrico: Echo Parcours)

  • - minek -
  • 2003. november 13.

Zene

ATrio Elétrico, neve ellenére, vagy pont azért, természetesen német társulat: a három faszi Nürnbergben él és alkot - alkalmanként más formációk keretében is. Peter Heider például a lassabb és elszállósabb dolgokban utazó Boozoo Bajou egyik fele, Ekki Elétrico, a társaság második számú tagja Wildstyle néven turnézik dj-kollégájával, Tommy Yamahával (The Strike Boys), szigorúan a lemeztányérra koncentrálva, a harmadik kollaborátor, Peter Hoppe viszont szerényen megelégszik azzal, hogy álló nap a stúdióban üljön, elvégre a boltban is kell lennie valakinek.
ATrio Elétrico, neve ellenére, vagy pont azért, természetesen német társulat: a három faszi Nürnbergben él és alkot - alkalmanként más formációk keretében is. Peter Heider például a lassabb és elszállósabb dolgokban utazó Boozoo Bajou egyik fele, Ekki Elétrico, a társaság második számú tagja Wildstyle néven turnézik dj-kollégájával, Tommy Yamahával (The Strike Boys), szigorúan a lemeztányérra koncentrálva, a harmadik kollaborátor, Peter Hoppe viszont szerényen megelégszik azzal, hogy álló nap a stúdióban üljön, elvégre a boltban is kell lennie valakinek.

Az Echo Parcours eleddig az első albumuk, ám nem minden előzmények nélkül való: első maxijuk (Cavewoman/Lunera/Good Times Machine) vagy négy éve jelent meg és rögtön tarolt, a második (Return Of The Coconut Groove/Beeline/Supamax) pedig színvonalában és a limbikus szervekre gyakorolt hatásában egy csöppet sem maradt el elődjétől. Ráadásul a Coconut Groove-val Bacardit és BMW-t is reklámoztak az USA-ban, illetve Európában - talán nem véletlen, hogy nagyrészt új anyagokat tartalmazó lemezükre kivételesen ez a "régi" szám is felkerült - némileg persze átdolgozott formában. És az új darabok egy pillanatig sem okoznak csalódást: finomabb, hátradőlős, laidback és pörgősebb, táncra termett szerzemények követik egymást, ahogy a zenei hatások és a stílusok (dub, hip-hop, breakbeat, funk, soul, latin, house) keverednek utánozhatatlanul és szétválaszthatatlanul, akár egy számon belül is. A nyitószámként fungáló Mansad lusta funkja után a Mini Poodle Circus ultrafinom dzsesszgitárfutamokra épülő, szaggatott absztrakt-bebop lüktetése, avagy a címadó Echo Porcours finom középtempós house-ujjgyakorlata megfogja és nem ereszti a hallgatót. A Por Donde Vas című latin hip-hop remeklésben közreműködik egy bizonyos Don Caramellow (Los Bababcools, Raggabund) is, aki remekül tósztol olaszul - a megrögzött sztereotípiák vesztére és szégyenére. A hullámvasút ezután sem áll meg: a Goo Dörmögő Dömötör-ös vokállal kibélelt pihenős darab, erre viszont a Mono Bird feszes ritmikájú jazzfunk lüktetése a válasz, meg a Wannadance Paris, melyről a cím el is mond minden fontosat. A Somewhere Behind soulos női vokálja éppúgy megigéz, mint a Millennia Novának készített remix (Disconnected Minds), mely e könnyed szerkezetű zenei építmény záróköve is egyben. Az Echo Parcours-ral egy újabb szórakoztató lemez került elő a Stereo Deluxe kiadó mérhetetlen fiókjai mélyéről. Laza, szellemes, gondosan kidolgozott: valósággal itatja magát, mint egy rafinált koktél, miközben garantáltan felébreszti hallgatóját - merüljön bár a legmélyebb novemberi melankóliába.

- minek -

Stereo Deluxe/Deep Distribution, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.