Lemez: A gonosz kókuszok titka (Trio Elétrico: Echo Parcours)

  • - minek -
  • 2003. november 13.

Zene

ATrio Elétrico, neve ellenére, vagy pont azért, természetesen német társulat: a három faszi Nürnbergben él és alkot - alkalmanként más formációk keretében is. Peter Heider például a lassabb és elszállósabb dolgokban utazó Boozoo Bajou egyik fele, Ekki Elétrico, a társaság második számú tagja Wildstyle néven turnézik dj-kollégájával, Tommy Yamahával (The Strike Boys), szigorúan a lemeztányérra koncentrálva, a harmadik kollaborátor, Peter Hoppe viszont szerényen megelégszik azzal, hogy álló nap a stúdióban üljön, elvégre a boltban is kell lennie valakinek.
ATrio Elétrico, neve ellenére, vagy pont azért, természetesen német társulat: a három faszi Nürnbergben él és alkot - alkalmanként más formációk keretében is. Peter Heider például a lassabb és elszállósabb dolgokban utazó Boozoo Bajou egyik fele, Ekki Elétrico, a társaság második számú tagja Wildstyle néven turnézik dj-kollégájával, Tommy Yamahával (The Strike Boys), szigorúan a lemeztányérra koncentrálva, a harmadik kollaborátor, Peter Hoppe viszont szerényen megelégszik azzal, hogy álló nap a stúdióban üljön, elvégre a boltban is kell lennie valakinek.

Az Echo Parcours eleddig az első albumuk, ám nem minden előzmények nélkül való: első maxijuk (Cavewoman/Lunera/Good Times Machine) vagy négy éve jelent meg és rögtön tarolt, a második (Return Of The Coconut Groove/Beeline/Supamax) pedig színvonalában és a limbikus szervekre gyakorolt hatásában egy csöppet sem maradt el elődjétől. Ráadásul a Coconut Groove-val Bacardit és BMW-t is reklámoztak az USA-ban, illetve Európában - talán nem véletlen, hogy nagyrészt új anyagokat tartalmazó lemezükre kivételesen ez a "régi" szám is felkerült - némileg persze átdolgozott formában. És az új darabok egy pillanatig sem okoznak csalódást: finomabb, hátradőlős, laidback és pörgősebb, táncra termett szerzemények követik egymást, ahogy a zenei hatások és a stílusok (dub, hip-hop, breakbeat, funk, soul, latin, house) keverednek utánozhatatlanul és szétválaszthatatlanul, akár egy számon belül is. A nyitószámként fungáló Mansad lusta funkja után a Mini Poodle Circus ultrafinom dzsesszgitárfutamokra épülő, szaggatott absztrakt-bebop lüktetése, avagy a címadó Echo Porcours finom középtempós house-ujjgyakorlata megfogja és nem ereszti a hallgatót. A Por Donde Vas című latin hip-hop remeklésben közreműködik egy bizonyos Don Caramellow (Los Bababcools, Raggabund) is, aki remekül tósztol olaszul - a megrögzött sztereotípiák vesztére és szégyenére. A hullámvasút ezután sem áll meg: a Goo Dörmögő Dömötör-ös vokállal kibélelt pihenős darab, erre viszont a Mono Bird feszes ritmikájú jazzfunk lüktetése a válasz, meg a Wannadance Paris, melyről a cím el is mond minden fontosat. A Somewhere Behind soulos női vokálja éppúgy megigéz, mint a Millennia Novának készített remix (Disconnected Minds), mely e könnyed szerkezetű zenei építmény záróköve is egyben. Az Echo Parcours-ral egy újabb szórakoztató lemez került elő a Stereo Deluxe kiadó mérhetetlen fiókjai mélyéről. Laza, szellemes, gondosan kidolgozott: valósággal itatja magát, mint egy rafinált koktél, miközben garantáltan felébreszti hallgatóját - merüljön bár a legmélyebb novemberi melankóliába.

- minek -

Stereo Deluxe/Deep Distribution, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.