Lemez: A gonosz kókuszok titka (Trio Elétrico: Echo Parcours)

  • - minek -
  • 2003. november 13.

Zene

ATrio Elétrico, neve ellenére, vagy pont azért, természetesen német társulat: a három faszi Nürnbergben él és alkot - alkalmanként más formációk keretében is. Peter Heider például a lassabb és elszállósabb dolgokban utazó Boozoo Bajou egyik fele, Ekki Elétrico, a társaság második számú tagja Wildstyle néven turnézik dj-kollégájával, Tommy Yamahával (The Strike Boys), szigorúan a lemeztányérra koncentrálva, a harmadik kollaborátor, Peter Hoppe viszont szerényen megelégszik azzal, hogy álló nap a stúdióban üljön, elvégre a boltban is kell lennie valakinek.
ATrio Elétrico, neve ellenére, vagy pont azért, természetesen német társulat: a három faszi Nürnbergben él és alkot - alkalmanként más formációk keretében is. Peter Heider például a lassabb és elszállósabb dolgokban utazó Boozoo Bajou egyik fele, Ekki Elétrico, a társaság második számú tagja Wildstyle néven turnézik dj-kollégájával, Tommy Yamahával (The Strike Boys), szigorúan a lemeztányérra koncentrálva, a harmadik kollaborátor, Peter Hoppe viszont szerényen megelégszik azzal, hogy álló nap a stúdióban üljön, elvégre a boltban is kell lennie valakinek.

Az Echo Parcours eleddig az első albumuk, ám nem minden előzmények nélkül való: első maxijuk (Cavewoman/Lunera/Good Times Machine) vagy négy éve jelent meg és rögtön tarolt, a második (Return Of The Coconut Groove/Beeline/Supamax) pedig színvonalában és a limbikus szervekre gyakorolt hatásában egy csöppet sem maradt el elődjétől. Ráadásul a Coconut Groove-val Bacardit és BMW-t is reklámoztak az USA-ban, illetve Európában - talán nem véletlen, hogy nagyrészt új anyagokat tartalmazó lemezükre kivételesen ez a "régi" szám is felkerült - némileg persze átdolgozott formában. És az új darabok egy pillanatig sem okoznak csalódást: finomabb, hátradőlős, laidback és pörgősebb, táncra termett szerzemények követik egymást, ahogy a zenei hatások és a stílusok (dub, hip-hop, breakbeat, funk, soul, latin, house) keverednek utánozhatatlanul és szétválaszthatatlanul, akár egy számon belül is. A nyitószámként fungáló Mansad lusta funkja után a Mini Poodle Circus ultrafinom dzsesszgitárfutamokra épülő, szaggatott absztrakt-bebop lüktetése, avagy a címadó Echo Porcours finom középtempós house-ujjgyakorlata megfogja és nem ereszti a hallgatót. A Por Donde Vas című latin hip-hop remeklésben közreműködik egy bizonyos Don Caramellow (Los Bababcools, Raggabund) is, aki remekül tósztol olaszul - a megrögzött sztereotípiák vesztére és szégyenére. A hullámvasút ezután sem áll meg: a Goo Dörmögő Dömötör-ös vokállal kibélelt pihenős darab, erre viszont a Mono Bird feszes ritmikájú jazzfunk lüktetése a válasz, meg a Wannadance Paris, melyről a cím el is mond minden fontosat. A Somewhere Behind soulos női vokálja éppúgy megigéz, mint a Millennia Novának készített remix (Disconnected Minds), mely e könnyed szerkezetű zenei építmény záróköve is egyben. Az Echo Parcours-ral egy újabb szórakoztató lemez került elő a Stereo Deluxe kiadó mérhetetlen fiókjai mélyéről. Laza, szellemes, gondosan kidolgozott: valósággal itatja magát, mint egy rafinált koktél, miközben garantáltan felébreszti hallgatóját - merüljön bár a legmélyebb novemberi melankóliába.

- minek -

Stereo Deluxe/Deep Distribution, 2003

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.