Lemez: A gonosz kókuszok titka (Trio Elétrico: Echo Parcours)

  • - minek -
  • 2003. november 13.

Zene

ATrio Elétrico, neve ellenére, vagy pont azért, természetesen német társulat: a három faszi Nürnbergben él és alkot - alkalmanként más formációk keretében is. Peter Heider például a lassabb és elszállósabb dolgokban utazó Boozoo Bajou egyik fele, Ekki Elétrico, a társaság második számú tagja Wildstyle néven turnézik dj-kollégájával, Tommy Yamahával (The Strike Boys), szigorúan a lemeztányérra koncentrálva, a harmadik kollaborátor, Peter Hoppe viszont szerényen megelégszik azzal, hogy álló nap a stúdióban üljön, elvégre a boltban is kell lennie valakinek.
ATrio Elétrico, neve ellenére, vagy pont azért, természetesen német társulat: a három faszi Nürnbergben él és alkot - alkalmanként más formációk keretében is. Peter Heider például a lassabb és elszállósabb dolgokban utazó Boozoo Bajou egyik fele, Ekki Elétrico, a társaság második számú tagja Wildstyle néven turnézik dj-kollégájával, Tommy Yamahával (The Strike Boys), szigorúan a lemeztányérra koncentrálva, a harmadik kollaborátor, Peter Hoppe viszont szerényen megelégszik azzal, hogy álló nap a stúdióban üljön, elvégre a boltban is kell lennie valakinek.

Az Echo Parcours eleddig az első albumuk, ám nem minden előzmények nélkül való: első maxijuk (Cavewoman/Lunera/Good Times Machine) vagy négy éve jelent meg és rögtön tarolt, a második (Return Of The Coconut Groove/Beeline/Supamax) pedig színvonalában és a limbikus szervekre gyakorolt hatásában egy csöppet sem maradt el elődjétől. Ráadásul a Coconut Groove-val Bacardit és BMW-t is reklámoztak az USA-ban, illetve Európában - talán nem véletlen, hogy nagyrészt új anyagokat tartalmazó lemezükre kivételesen ez a "régi" szám is felkerült - némileg persze átdolgozott formában. És az új darabok egy pillanatig sem okoznak csalódást: finomabb, hátradőlős, laidback és pörgősebb, táncra termett szerzemények követik egymást, ahogy a zenei hatások és a stílusok (dub, hip-hop, breakbeat, funk, soul, latin, house) keverednek utánozhatatlanul és szétválaszthatatlanul, akár egy számon belül is. A nyitószámként fungáló Mansad lusta funkja után a Mini Poodle Circus ultrafinom dzsesszgitárfutamokra épülő, szaggatott absztrakt-bebop lüktetése, avagy a címadó Echo Porcours finom középtempós house-ujjgyakorlata megfogja és nem ereszti a hallgatót. A Por Donde Vas című latin hip-hop remeklésben közreműködik egy bizonyos Don Caramellow (Los Bababcools, Raggabund) is, aki remekül tósztol olaszul - a megrögzött sztereotípiák vesztére és szégyenére. A hullámvasút ezután sem áll meg: a Goo Dörmögő Dömötör-ös vokállal kibélelt pihenős darab, erre viszont a Mono Bird feszes ritmikájú jazzfunk lüktetése a válasz, meg a Wannadance Paris, melyről a cím el is mond minden fontosat. A Somewhere Behind soulos női vokálja éppúgy megigéz, mint a Millennia Novának készített remix (Disconnected Minds), mely e könnyed szerkezetű zenei építmény záróköve is egyben. Az Echo Parcours-ral egy újabb szórakoztató lemez került elő a Stereo Deluxe kiadó mérhetetlen fiókjai mélyéről. Laza, szellemes, gondosan kidolgozott: valósággal itatja magát, mint egy rafinált koktél, miközben garantáltan felébreszti hallgatóját - merüljön bár a legmélyebb novemberi melankóliába.

- minek -

Stereo Deluxe/Deep Distribution, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.