Lemez: Belépő (George Dalaras: The Running Roads)

  • 2001. augusztus 30.

Zene

Hogy Dalaras nevében a Yiorgost ma már rendre George-nak írják, az ne okozzon fennakadást. A jelenkori görög zene elvégre éppolyan könnyedén megközelíthető Kelet, mint Nyugat felől, és ha a jelenkori görög zenének van nemzetközi szupersztárja, akkor ez a Dalaras az, a Yiorgos vagy George keresztnevű. Az pedig ne tűnjék ellentmondásnak, hogy felénk csak egy szűkebb körben kelt izgalmi állapotot, van még, lesz is hasonló példa épp elég.
Hogy Dalaras nevében a Yiorgost ma már rendre George-nak írják, az ne okozzon fennakadást. A jelenkori görög zene elvégre éppolyan könnyedén megközelíthető Kelet, mint Nyugat felől, és ha a jelenkori görög zenének van nemzetközi szupersztárja, akkor ez a Dalaras az, a Yiorgos vagy George keresztnevű. Az pedig ne tűnjék ellentmondásnak, hogy felénk csak egy szűkebb körben kelt izgalmi állapotot, van még, lesz is hasonló példa épp elég.

Ez a Dalaras tizenhat évesen mutatkozott meg először a nyilvánosság előtt, és két év múlva, 1968-ban vette fel az első nagylemezét. Azóta végigénekelte a világot, és nagyjából negyven albumot jegyez, némelyikből - mint a ´75-ös Rembetiko címűből - félmilliót adtak el. Azzal persze könnyű dolga volt, hiszen egy pireuszi rembetika-buzukis fia, ráadásul karrierjének szárba szökkenése egybeesett a rembetika revivalével. (Az aranykora a húszas-harmincas éveké, miután a lausanne-i békeszerződés következtében másfél millió menekülttel gyarapodott a görög kikötővárosok népessége, és a plebejus mulatókat ellepték a nyomorúságtól és hasistól inspirált dalok.) Ám - bár kedvünk tartaná - nem azonosíthatjuk Dalaras munkásságát a rembetikával: a török megszállás népzenéjét idéző dhimotikától az orientális hatásokat előtérbe helyező (hatvanas évekbeli) laikó táncdalokon át az inkább Nyugatra kacsingató, nagyzenekari éntekhnóig gyakorlatilag minden kilométerkőnél letette a névjegyét. Eközben kollaborált a kortárs görög költészet és zeneirodalom kislexikonával (Yannis Ritsos, Odisseas Elytis, Michalis Ganas; Mikis Theodorakis, Apostolos Kaldharas, Christos Nikolopoulus), és ha úgy hozta a sors, összeállt más népekkel is, így Paco de Lucíával, Al Di Meolával, Ray Lemával, Jan Garbarekkel, Goran Bregovictyal, illetve ezen a korongon Stinggel.

A The Running Roadsszal aligha az ortodox tradicionalisták szívében próbált mélyebbre hatolni, ez egy olyan album, amely részben New Yorkban és Los Angelesben készült, s melynek számaiban a jól szituált komputerprogramozást gyakrabban emlegetik a buzukinál-oboánál-lantnál. De ez egyáltalán nem baj, sőt. Egy olyan poplemeztől, amely ennyire nem gagyi, én már eleve, kimondottan meg bírok illetődni, ez pedig messze több annál: itt nem egy akármilyen hang, itt nem három-négy-öt akármilyen sláger (I´ll Seek You, The Old Soldier, I´ve Never Seen You, Drunken Boat, Hidden Keys), hanem a globál hangvétel mélyén a szívügyekben nem akármilyen görög érzékenység hallható. Nem mondom, a Hasta Siempre mintha mellétrafált volna a végén, de szorzás-osztás nélkül megelőlegezhető: aki a magáévá teszi ezt a lemezt, egyszersmind belépőt váltott Dalaras életművébe.

Marton László Távolodó

EMI, 2001

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.