Lemez: Belépő (George Dalaras: The Running Roads)

  • 2001. augusztus 30.

Zene

Hogy Dalaras nevében a Yiorgost ma már rendre George-nak írják, az ne okozzon fennakadást. A jelenkori görög zene elvégre éppolyan könnyedén megközelíthető Kelet, mint Nyugat felől, és ha a jelenkori görög zenének van nemzetközi szupersztárja, akkor ez a Dalaras az, a Yiorgos vagy George keresztnevű. Az pedig ne tűnjék ellentmondásnak, hogy felénk csak egy szűkebb körben kelt izgalmi állapotot, van még, lesz is hasonló példa épp elég.
Hogy Dalaras nevében a Yiorgost ma már rendre George-nak írják, az ne okozzon fennakadást. A jelenkori görög zene elvégre éppolyan könnyedén megközelíthető Kelet, mint Nyugat felől, és ha a jelenkori görög zenének van nemzetközi szupersztárja, akkor ez a Dalaras az, a Yiorgos vagy George keresztnevű. Az pedig ne tűnjék ellentmondásnak, hogy felénk csak egy szűkebb körben kelt izgalmi állapotot, van még, lesz is hasonló példa épp elég.

Ez a Dalaras tizenhat évesen mutatkozott meg először a nyilvánosság előtt, és két év múlva, 1968-ban vette fel az első nagylemezét. Azóta végigénekelte a világot, és nagyjából negyven albumot jegyez, némelyikből - mint a ´75-ös Rembetiko címűből - félmilliót adtak el. Azzal persze könnyű dolga volt, hiszen egy pireuszi rembetika-buzukis fia, ráadásul karrierjének szárba szökkenése egybeesett a rembetika revivalével. (Az aranykora a húszas-harmincas éveké, miután a lausanne-i békeszerződés következtében másfél millió menekülttel gyarapodott a görög kikötővárosok népessége, és a plebejus mulatókat ellepték a nyomorúságtól és hasistól inspirált dalok.) Ám - bár kedvünk tartaná - nem azonosíthatjuk Dalaras munkásságát a rembetikával: a török megszállás népzenéjét idéző dhimotikától az orientális hatásokat előtérbe helyező (hatvanas évekbeli) laikó táncdalokon át az inkább Nyugatra kacsingató, nagyzenekari éntekhnóig gyakorlatilag minden kilométerkőnél letette a névjegyét. Eközben kollaborált a kortárs görög költészet és zeneirodalom kislexikonával (Yannis Ritsos, Odisseas Elytis, Michalis Ganas; Mikis Theodorakis, Apostolos Kaldharas, Christos Nikolopoulus), és ha úgy hozta a sors, összeállt más népekkel is, így Paco de Lucíával, Al Di Meolával, Ray Lemával, Jan Garbarekkel, Goran Bregovictyal, illetve ezen a korongon Stinggel.

A The Running Roadsszal aligha az ortodox tradicionalisták szívében próbált mélyebbre hatolni, ez egy olyan album, amely részben New Yorkban és Los Angelesben készült, s melynek számaiban a jól szituált komputerprogramozást gyakrabban emlegetik a buzukinál-oboánál-lantnál. De ez egyáltalán nem baj, sőt. Egy olyan poplemeztől, amely ennyire nem gagyi, én már eleve, kimondottan meg bírok illetődni, ez pedig messze több annál: itt nem egy akármilyen hang, itt nem három-négy-öt akármilyen sláger (I´ll Seek You, The Old Soldier, I´ve Never Seen You, Drunken Boat, Hidden Keys), hanem a globál hangvétel mélyén a szívügyekben nem akármilyen görög érzékenység hallható. Nem mondom, a Hasta Siempre mintha mellétrafált volna a végén, de szorzás-osztás nélkül megelőlegezhető: aki a magáévá teszi ezt a lemezt, egyszersmind belépőt váltott Dalaras életművébe.

Marton László Távolodó

EMI, 2001

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.