Lemez: Belépő (George Dalaras: The Running Roads)

  • 2001. augusztus 30.

Zene

Hogy Dalaras nevében a Yiorgost ma már rendre George-nak írják, az ne okozzon fennakadást. A jelenkori görög zene elvégre éppolyan könnyedén megközelíthető Kelet, mint Nyugat felől, és ha a jelenkori görög zenének van nemzetközi szupersztárja, akkor ez a Dalaras az, a Yiorgos vagy George keresztnevű. Az pedig ne tűnjék ellentmondásnak, hogy felénk csak egy szűkebb körben kelt izgalmi állapotot, van még, lesz is hasonló példa épp elég.
Hogy Dalaras nevében a Yiorgost ma már rendre George-nak írják, az ne okozzon fennakadást. A jelenkori görög zene elvégre éppolyan könnyedén megközelíthető Kelet, mint Nyugat felől, és ha a jelenkori görög zenének van nemzetközi szupersztárja, akkor ez a Dalaras az, a Yiorgos vagy George keresztnevű. Az pedig ne tűnjék ellentmondásnak, hogy felénk csak egy szűkebb körben kelt izgalmi állapotot, van még, lesz is hasonló példa épp elég.

Ez a Dalaras tizenhat évesen mutatkozott meg először a nyilvánosság előtt, és két év múlva, 1968-ban vette fel az első nagylemezét. Azóta végigénekelte a világot, és nagyjából negyven albumot jegyez, némelyikből - mint a ´75-ös Rembetiko címűből - félmilliót adtak el. Azzal persze könnyű dolga volt, hiszen egy pireuszi rembetika-buzukis fia, ráadásul karrierjének szárba szökkenése egybeesett a rembetika revivalével. (Az aranykora a húszas-harmincas éveké, miután a lausanne-i békeszerződés következtében másfél millió menekülttel gyarapodott a görög kikötővárosok népessége, és a plebejus mulatókat ellepték a nyomorúságtól és hasistól inspirált dalok.) Ám - bár kedvünk tartaná - nem azonosíthatjuk Dalaras munkásságát a rembetikával: a török megszállás népzenéjét idéző dhimotikától az orientális hatásokat előtérbe helyező (hatvanas évekbeli) laikó táncdalokon át az inkább Nyugatra kacsingató, nagyzenekari éntekhnóig gyakorlatilag minden kilométerkőnél letette a névjegyét. Eközben kollaborált a kortárs görög költészet és zeneirodalom kislexikonával (Yannis Ritsos, Odisseas Elytis, Michalis Ganas; Mikis Theodorakis, Apostolos Kaldharas, Christos Nikolopoulus), és ha úgy hozta a sors, összeállt más népekkel is, így Paco de Lucíával, Al Di Meolával, Ray Lemával, Jan Garbarekkel, Goran Bregovictyal, illetve ezen a korongon Stinggel.

A The Running Roadsszal aligha az ortodox tradicionalisták szívében próbált mélyebbre hatolni, ez egy olyan album, amely részben New Yorkban és Los Angelesben készült, s melynek számaiban a jól szituált komputerprogramozást gyakrabban emlegetik a buzukinál-oboánál-lantnál. De ez egyáltalán nem baj, sőt. Egy olyan poplemeztől, amely ennyire nem gagyi, én már eleve, kimondottan meg bírok illetődni, ez pedig messze több annál: itt nem egy akármilyen hang, itt nem három-négy-öt akármilyen sláger (I´ll Seek You, The Old Soldier, I´ve Never Seen You, Drunken Boat, Hidden Keys), hanem a globál hangvétel mélyén a szívügyekben nem akármilyen görög érzékenység hallható. Nem mondom, a Hasta Siempre mintha mellétrafált volna a végén, de szorzás-osztás nélkül megelőlegezhető: aki a magáévá teszi ezt a lemezt, egyszersmind belépőt váltott Dalaras életművébe.

Marton László Távolodó

EMI, 2001

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.