Lemez: Ha zajt akartok (Iggy Pop: Beat Em Up)

  • G. A.
  • 2001. augusztus 30.

Zene

Van ez az anekdota, amelyben a brutális noise-zenekar, az Unsane gitárosát faggatják, fedje már föl, ugyan miért ez az irgalmatlan zúzás. Hát azért, így a válasz, mert zúzni annyira, de annyira jó. Helyben is vagyunk, amennyiben Iggy Pop idei lemezéhez kívánunk mottót passzítani.
Van ez az anekdota, amelyben a brutális noise-zenekar, az Unsane gitárosát faggatják, fedje már föl, ugyan miért ez az irgalmatlan zúzás. Hát azért, így a válasz, mert zúzni annyira, de annyira jó. Helyben is vagyunk, amennyiben Iggy Pop idei lemezéhez kívánunk mottót passzítani.

Fogjunk hozzá: ha a nemrég letűnt évtized fényében szemléljük, kétféle Iggy Pop ismeretes. Az egyiket koncerteken lehet megfigyelni, ahol nem játszik sem az ötvennégy életév, sem a fiatalsága során az erein átlögybölt heroin, sőt egyáltalán: semmi ilyesmi, szarik ő bele mindenbe, és kegyetlenül pusztít, ahogyan azt a rock and rollban illik. A másik ellenben érdektelenebb lemezeken volt hallható, amelyeken valahol eltévedt a nyers erő és a lendület, hogy aztán többé elő se keveredjenek a játékidő lejártáig. Egyszóval azt, hogy Iggy harminc végigkiabált év után ma is jelen van, leginkább fellépései szavatolták, meg aztán akadtak neki szerencsésebb húzásai is, a Trainspottinggal ismételten felpörgött a nagyszerű Lust For Life, a mitfárer Bregovic társaságában száguldozott egyet Death Carral, plusz elég egy pillantás: az apád lehetnék, és így nézek ki - az Isten is kultuszfigurának teremtette.

Éppenséggel tutibb húzásnak tűnik most ez az új lemez, a Beat Em Up is, amelynek vérrel, verítékkel szántott számaiban bizony jelentékeny sebzőerő halmozódott föl. Nem kellett más ehhez, csak visszaszaladni a hetvenes évek legeléjéig, nem tovább. Hiszen a kilencvenes évek során pontosan így cselekedett számos fiatalabb nagyvad is: az általam roppantul kedvelt stoner-rock zenekarok, mint a Monster Magnet, a Fu Manchu vagy az Queens Of The Stone Age büszkén vállalták a Stooges hatását, és igencsak úgy festett, hogy ezek a csapatok sokkal többet tudnak kezdeni ezzel a pompás örökséggel, mint maga az öreg Pop. Viszont az új lemez izmosabb nótáiban Iggy már nem mögöttük, elmaradva, hanem éppen hogy melléjük érve dühöng. Hogy mást ne mondjak, mindjárt az indulásnál, amúgy beköszönésképpen fájdalmasan üt, mint a helyi erő a sarki könyöklőben: technikája ugyan csöppet sem kifinomult, viszont veszettül hatásos.

Amúgy tizenöt nóta, koszos, fésületlen garázsrock, naná. Kiemeléssel inkább nem bajlódnék, nincs nagy sláger, nem született új I Wanna Be Your Dog, ám ez csak kevéssé problémás. Fogjuk a cuccot, a hangerőt lendületes csuklómozdulattal küldjük fel, és aztán ne bíbelődjünk holmi apróbb dózisokkal, hanem engedjük magunkra az egészet úgy, ahogy van, egyben.

Akkor horzsol csak igazán.

G. A.

EMI, 2001

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.