Lemez: Ha zajt akartok (Iggy Pop: Beat Em Up)

  • G. A.
  • 2001. augusztus 30.

Zene

Van ez az anekdota, amelyben a brutális noise-zenekar, az Unsane gitárosát faggatják, fedje már föl, ugyan miért ez az irgalmatlan zúzás. Hát azért, így a válasz, mert zúzni annyira, de annyira jó. Helyben is vagyunk, amennyiben Iggy Pop idei lemezéhez kívánunk mottót passzítani.
Van ez az anekdota, amelyben a brutális noise-zenekar, az Unsane gitárosát faggatják, fedje már föl, ugyan miért ez az irgalmatlan zúzás. Hát azért, így a válasz, mert zúzni annyira, de annyira jó. Helyben is vagyunk, amennyiben Iggy Pop idei lemezéhez kívánunk mottót passzítani.

Fogjunk hozzá: ha a nemrég letűnt évtized fényében szemléljük, kétféle Iggy Pop ismeretes. Az egyiket koncerteken lehet megfigyelni, ahol nem játszik sem az ötvennégy életév, sem a fiatalsága során az erein átlögybölt heroin, sőt egyáltalán: semmi ilyesmi, szarik ő bele mindenbe, és kegyetlenül pusztít, ahogyan azt a rock and rollban illik. A másik ellenben érdektelenebb lemezeken volt hallható, amelyeken valahol eltévedt a nyers erő és a lendület, hogy aztán többé elő se keveredjenek a játékidő lejártáig. Egyszóval azt, hogy Iggy harminc végigkiabált év után ma is jelen van, leginkább fellépései szavatolták, meg aztán akadtak neki szerencsésebb húzásai is, a Trainspottinggal ismételten felpörgött a nagyszerű Lust For Life, a mitfárer Bregovic társaságában száguldozott egyet Death Carral, plusz elég egy pillantás: az apád lehetnék, és így nézek ki - az Isten is kultuszfigurának teremtette.

Éppenséggel tutibb húzásnak tűnik most ez az új lemez, a Beat Em Up is, amelynek vérrel, verítékkel szántott számaiban bizony jelentékeny sebzőerő halmozódott föl. Nem kellett más ehhez, csak visszaszaladni a hetvenes évek legeléjéig, nem tovább. Hiszen a kilencvenes évek során pontosan így cselekedett számos fiatalabb nagyvad is: az általam roppantul kedvelt stoner-rock zenekarok, mint a Monster Magnet, a Fu Manchu vagy az Queens Of The Stone Age büszkén vállalták a Stooges hatását, és igencsak úgy festett, hogy ezek a csapatok sokkal többet tudnak kezdeni ezzel a pompás örökséggel, mint maga az öreg Pop. Viszont az új lemez izmosabb nótáiban Iggy már nem mögöttük, elmaradva, hanem éppen hogy melléjük érve dühöng. Hogy mást ne mondjak, mindjárt az indulásnál, amúgy beköszönésképpen fájdalmasan üt, mint a helyi erő a sarki könyöklőben: technikája ugyan csöppet sem kifinomult, viszont veszettül hatásos.

Amúgy tizenöt nóta, koszos, fésületlen garázsrock, naná. Kiemeléssel inkább nem bajlódnék, nincs nagy sláger, nem született új I Wanna Be Your Dog, ám ez csak kevéssé problémás. Fogjuk a cuccot, a hangerőt lendületes csuklómozdulattal küldjük fel, és aztán ne bíbelődjünk holmi apróbb dózisokkal, hanem engedjük magunkra az egészet úgy, ahogy van, egyben.

Akkor horzsol csak igazán.

G. A.

EMI, 2001

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.