Lemez: Egyedül nem megy (Massive Attack: 100th Window)

  • Kesjár Ádám
  • 2003. február 13.

Zene

Jó tizenöt éve a fene sem gondolta volna, hogy a következő évtizedben a zenei világ nyálcsorgató ámulattal figyeli majd Bristolt, a jelentéktelen, ámde annál füstösebb-koszosabb angol iparvárost. Pedig a 80-as évek végén már aktivizálta magát a Wild Bunch nevű kollektíva, melynek tagjai között a későbbi Massive Attack mellett ott volt Roni Size és Goldie.
Jó tizenöt éve a fene sem gondolta volna, hogy a következő évtizedben a zenei világ nyálcsorgató ámulattal figyeli majd Bristolt, a jelentéktelen, ámde annál füstösebb-koszosabb angol iparvárost. Pedig a 80-as évek végén már aktivizálta magát a Wild Bunch nevű kollektíva, melynek tagjai között a későbbi Massive Attack mellett ott volt Roni Size és Goldie.

Aztán gyönyörű évek jöttek, megszületett a triphop, mely - kezdetben legalábbis - szigorúan csak "bristoli" lehetett. A tengerentúlról importált hip-hopból fabrikált, melankolikus, dubbal-reagge-vel, elektróval, csodaszép vokálokkal, vonósokkal és még ki tudja, mivel megküldött lírai alkotások közül elsőként a Massive Attack Blue Lines-a jutott a nagyközönség elé.

A sound system jelleget (sok "külsős" művész bevonása és általában a nyitottság) mindig gondosan őrző trió (Mushroom, Daddy G, 3D) két további albumon dokumentálta a posztmodern urbánus lét kínjait-örömeit. A dzsesszes Protection után önállósította magát a csapathoz addig szorosan kapcsolódó Tricky, ám a tudatalattiját rímekbe öntő, nagy lélekkel megvert kis fekete ember hiányát a harmadik sorlemez Mezzanine-on nem lehetett észrevenni. A rockból is merítő előző lemez után azonban kiszállt az addig az alapokért felelős Mushroom, és a 100th Window készítésénél nem volt jelen (állítólag gyermeke születése miatt, de a turnéhoz persze csatlakozik majd...) a morcos rapper, Daddy G sem.

Szóval maradt Robert "3D" Del Naja és az ő paranoid, politikával zsúfolt látomása az aktuális világállapotról, mit mondjak, nem túl szívmelengető. Az atomjaikra bomló, gonoszul a háttérben lüktető hangokat, a semmiből ideszűrődő gitártémák foszlányait, itt-ott az arab világ dallamainak (és persze Del Naja monoton hangjának) hatását a hűséges Horace Andy finoman hullámzó éneke és Sinéad O´Connor feminin szabadságharcos vokálja hivatottak ellensúlyozni.

Utóbbiról nem gondoltam volna, hogy az ő három száma (What Your Soul Sings, Special Cases, A Prayer For England) kimondottan erősre sikeredik, pedig így történt. Horace-ünk csak részben hozza a formáját, valószínűleg a fent említett körítésnek köszönhetően is. A korong persze nem rossz, attól szerencsére messze járunk, de az erőltetett konceptjelleg és a túlzott moralizálás mintha tévútra vitték volna az egyszemélyes csapatot, és persze fájón hiányoznak a korábbi alkotótársak is.

Kesjár Ádám

EMI, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.