A hibriditás ma már nem ritkaság, hanem közhely. Nincs tiszta zenei műfaj - ez már kicsit unalmas is. Ezt a kevertséget is lehet azonban még sajátosan, izgalmasan tálalni. Erre törekszik az Asian Dub Foundation.
A zenekar magja 1992-ben alakult, amikor Aniruddha "Dr." Das a Community Music szervezetében felfedezte Deeder Zamant, a későbbi MC-t és John Panditot, azaz DJ Pandit G-t. A későbbiekben csatlakozott hozzájuk Steve Chandra Savale aka Chandrasonic, a gitáros, valamint Sanjay Tailor, a második dj: Sun-J. Egyik tag sem első generációs emigráns, mindegyikük az Egyesült Királyságban született, bengáli és pakisztáni családokban. Első albumuk, a Facts and Fictions stiláris sajátosságai, a raggát, jungle-t idéző ritmuskezelés, dubos basszusszólamokkal, néhol punkba átcsapó, erőteljes gitárokkal kellően hatásosak voltak már alapjáraton is, ám mindehhez még hozzájárult a diszkréten kezelt keleti hangzás is. Az aktuális felállásban az együttesben van egy dholdobos (Pritpal Rajput) és egy tablás (Rocky Singh) is. Amit a zenei egyediség körbehatárol, azt szövegben agit-prop tematika tölti ki. Az ADF szövegei mind a globalizáció, a kizsákmányolás, a nyugat-kelet centrum-periféria viszonyai, a gyarmatosított területekről nyugatra kényszerült emberek lét-viszontagságai körül forognak.
Második albumuk, a R.A.F.I. Franciaországban jelent meg először, majd ennek az újramasterelt verzióját adták ki Nagy-Britanniában - ez volt a Rafi's Revenge 1997-ben. Ez az album bizonyította be számukra, hogy nem csak a szigetországban tudnak érvényesülni, ahol effektíve "cool"-nak számított a zenei körökben, ha valaki ázsiai.
Innen kezdve az ADF tevékenysége kész sikersztori. Közös turnék a Beastie Boyszal, David Bowie-val, fellépések mindenféle nemzet-közi fesztiválokon. Olyan emberekkel sikerült kollaborálniuk, mint Sinead O'Connor, Naviga-tor, az egyik legelismertebb brit MC, vagy Ed O'Brien, a Radiohead gitárosa. Közben a csapat is bővült, és külső emberekkel, állandó közreműködőkkel együtt már nagyjából 20 tagot számlál.
Idei albumuk, a Tank rengeteg különbséget mutat az előzőekhez képest. Erőteljes a szakítás a lassabb, dubosabb ütemekkel, lényegesen kevesebb a népzenei elem, annál több viszont a ragga, a pörgős elektronikus hangzás. Az albumot indító Flyoverben már kapásból felfedezhető, hogy merre nyitottak. Ghetto Priest, az újonnan csatlakozott tag Horace Andyt megszégyenítő kántálása, valamint a feszes d'n'b ritmus arcul vágásként hat, ha valaki az ADF-től megszokott "sablonokra" számított. Két hasonló számot azonban ezen az albumon se találni. A Tank indításában hallható pergődobok katonai menetelést juttatnak az ember eszébe, a leginkább ADF-esnek tűnő Hope elején felhangzó fúvósokra észrevétlenül épül rá a pörgős baseline, a szitárt idéző húrosok. Bár hangsúlyosabb lett az elektronika, az albumot záró Melody 7 egy hatperces, teljesen instrumentális etűd a kasmíri völgyek nyugalmát idéző, tökéletes hindusztáni stílusban. Mindent egybevetve az ADF "klán" fejlődésének újabb stációjához ért ezzel a lemezzel, mégpedig úgy, hogy nem tudható, mit ránt elő a kabátzsebéből legközelebb.
Virgin, 2005
