Lemez: Hozott anyagból (Tori Amos: Strange Little Girls)

  • G. A.
  • 2001. október 18.

Zene

Feldolgozásokat készíteni sokféle módon lehetséges, de ahogyan Tori Amos teszi, úgy szerintem kifejezetten érdemes is. Mit csinál hősnőnk? Elemeikre szedi szét a dalokat, majd addig játszogat a darabokkal, amíg vastagon beborítják ujjlenyomatai, és akkor aztán szépen összefabrikál belőlük valamit. Egész pontosan új Tori Amos-számokat kreál, amelyek ilyen-olyan mértékig hasonlítanak ugyan az eredetijükre, de azért nem feltétlenül.
Feldolgozásokat készíteni sokféle módon lehetséges, de ahogyan Tori Amos teszi, úgy szerintem kifejezetten érdemes is. Mit csinál hősnőnk? Elemeikre szedi szét a dalokat, majd addig játszogat a darabokkal, amíg vastagon beborítják ujjlenyomatai, és akkor aztán szépen összefabrikál belőlük valamit. Egész pontosan új Tori Amos-számokat kreál, amelyek ilyen-olyan mértékig hasonlítanak ugyan az eredetijükre, de azért nem feltétlenül.

Aki ismeri az utóbbi évtized amerikai dalszerző-énekesnőinek e vörös hajú üdvöskéjét, illetve az eddigi munkásságát, annak bizonyára percig sem volt kérdéses, hogy kiknek eshetett neki Strange Little Girls című, sorrendben hatodik lemezén (az eddigiek: Little Earthquakes; Under The Pink; Boys For Pele; From The Choirgirl Hotel; To Venus And Back). Naná, hogy kizárólag férfiaknak. Lou Reed, Tom Waits, Neil Young s a többiek: pompás névsor, csupa-csupa nagyvadak, megannyi bátor vállalás. Hogy kapásból a legfajsúlyosabbat emelintsem ki, választott egy számot a nyolcvanas évek egyik legkegyetlenebb lemezéről (Slayer: Reign In Blood) is. Ez a Raining Blood, amely eredetileg megveszekedetten daráló gitárokra meg lábdobokra íródott, itten kábé tizedére van lassítva, dobok sehol, gitárok sehol (pedig a lemez nagyobbik felén ott sertepertél a Nine Inch Nailst meg a David Bowie-t is szolgált King Crimson-gitáros, Adrian Belew), helyettük sötéten gomolyog a zongora, és afölött úszik, lebeg Tori hangja, kísértetiesen. Igazán figyelemre méltó, hogy a lemez másik, sokfelé emlegetett kiszögellése, az egészen nagyszerű Eminem-újraszabás (´97 Bonnie and Clyde - itt, az alapnótában a hidegvérrel legyilkolt feleség adja elő a történetet afféle hangjátékként, vonóskísérettel) is éppen a hideglelésben jeleskedik.

Más kérdés, hogy a számok egyike-másika csupán egyszer elsülő poénnak tetszik. Én legalábbis nem érzek túl sok késztetést arra, hogy a Beatles szabálytalan gyöngyszemének, a Happines Is A Warm Gunnak hosszadalmas, szempleres modorosságba csavart változatával, illetve a döcögős Enjoy The Silence-szel (Depeche Mode) újfent összefussak.

A delikát popslágerré varázsolt Strange Little Girllel (The Stranglers), valamint a finoman, szívszorítóan elővezetett darabokkal - Time (Tom Waits), New Age (The Velvet Underground), I Dont Like Mondays (The Boomtown Rats), Real Men (Joe Jackson) - ellenben bárhol bármikor.

G. A.

Warner, 2001

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.