Lemez: Kontrollált eksztázis (Don Byron: Ivey-Divey)

  • Czabán György Buborék
  • 2004. november 4.

Zene

Egy bronxi postás fiának az orvos valami fúvós hangszert javasolt asztma ellen. A gyerek a klarinétot választotta, talán mert a környéken virágzott a zsidó szubkultúra. Aztán elvégzett néhány iskolát, és az elsõ albumával rögtön robbantott is (Don Byron plays the music of Mickey Katz) - merthogy miért játszik egy fekete ember zsidó zenét? Ami a továbbiakat illeti, a Tuskegee Experiments a free jazz és a klasszikus zene között mozgott, a Nu Blaxploration a hiphop és a funky felé kalandozott, a Bug Music a harmincas évek szvingkorszakának adózott, a Music For Six Musicans pedig a karibi gyökerek körül matatott, lévén a papa egy kalypsoegyüttesben bõgõzött, amikor épp nem a leveleket hordta.

Egy bronxi postás fiának az orvos valami fúvós hangszert javasolt asztma ellen. A gyerek a klarinétot választotta, talán mert a környéken virágzott a zsidó szubkultúra. Aztán elvégzett néhány iskolát, és az elsõ albumával rögtön robbantott is (Don Byron plays the music of Mickey Katz) - merthogy miért játszik egy fekete ember zsidó zenét? Ami a továbbiakat illeti, a Tuskegee Experiments a free jazz és a klasszikus zene között mozgott, a Nu Blaxploration a hiphop és a funky felé kalandozott, a Bug Music a harmincas évek szvingkorszakának adózott, a Music For Six Musicans pedig a karibi gyökerek körül matatott, lévén a papa egy kalypsoegyüttesben bõgõzött, amikor épp nem a leveleket hordta.

Az Ivey-Divey mindezen hatások szintézise. Úgy keveri a post-bopot, a szvinget és a funkyt, hogy az egyaránt megközelíthetõ a mainstream és az avantgárd felõl. Stilárisan gazdag, sûrû zene, néhol csipetnyi humorral. A klezmertáncos eksztázisa éppúgy bele van szõve, mint a downtown-funky lazasága. A klarinét-zongora-dob felállás archaikusnak tûnhet az elsõ hallásra, de nem az. A régi idõkbõl csupán a kollektív improvizáció technikáját emelik át, s közben olyan belassulások, rágyorsulások, látszólagos szétesések és valóságos egymásra találások követik egymást, amilyeneket csak a legnagyobbak tudnak.

Mint amilyenek õk. A zongorista Jason Moran a kortárs dzsessz egyik legfontosabb ifjú tehetsége. Elsõ saját albuma 1999-ben jelent meg, s azóta még kijött négy. Andrew Hill és Herbie Nichols hatása érzõdik rajtuk; Moran olyan társakkal játszik, mint Cassandra Wilson, Steve Coleman, Sam Rivers vagy Greg Osby. Jack DeJohnette, a veterán dobos meg jobb, mint valaha. A hatvanas években a Charles Lloyd Quartetben tûnt föl, majd Miles Davis elektromos zenekarában folytatta. Azóta rengeteg lemezen megfordult, kalandozott a fúziós zene világában, saját együtteseket vezetett, állandó tagja a Keith Jarrett Standards triónak. Színesen és intenzíven dobol, de játékában végig dominál a szving.

Néhány felvételen a trió kiegészül a trombitás Ralf Alessivel és a bõgõs Lonnie Plaxicóval, egy darabban pedig Byron tenorszaxofont ragad. Nyúlhat persze bármihez, ma õ a legkelendõbb klarinétos a placcon, aki zenekarvezetõ komponistaként a különféle hatásokból eredeti hangzást dolgozott ki. Nem lepõdnék meg, ha az ilyen-olyan szavazásokon súlyos díjakat kapna. Én az év albumánál esküdnék rá.

Czabán György Buborék

Blue Note Records, 2004

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.