Lemez: Latin vaduló (David Murray Latin Big Band: Now Is Another Time)

  • Vitéz Czabán György
  • 2003. február 6.

Zene

Van egy kaszt a dzsesszrajongók között, melynek tagjai David Murray-fanoknak tudják magukat. De a szimpla gyűjtőknek is résen kell lenniük, hiszen Murray az egyik legtermékenyebb szaxofonos, különböző kiadóknál jelennek meg az albumai, melyekből jelenleg közel száz azonnal megvásárolható egy jobb internetes áruházban.
Van egy kaszt a dzsesszrajongók között, melynek tagjai David Murray-fanoknak tudják magukat. De a szimpla gyűjtőknek is résen kell lenniük, hiszen Murray az egyik legtermékenyebb szaxofonos, különböző kiadóknál jelennek meg az albumai, melyekből jelenleg közel száz azonnal megvásárolható egy jobb internetes áruházban.

Így aztán, ha új anyaga jelenik meg, felvetődik a kérdés: mi újat tud még adni - vagy másképpen: van huszonöt Murraym, kell-e még egy? Tudni lehet, hogy elég konstans minőséget produkál, a szólótól a duókon, kvartetteken, oktetteken át egészen a nagyzenekarokig, bátran bele lehet nyúlni, nagy baj nem lehet. Legfeljebb az önismétlés veszélye fenyegeti, de úgy látszik, ezen is agyal a mester, elvégre folyamatosan próbál kitalálni valamit.

Míg az ezt megelőző projektje keretében Afrikába látogattunk, Murray új zenekara (egyszerűen) a Latin Big Band nevet kapta. A zenészek többsége Havannából került ki, megtoldva néhány régi harcostárssal (Craig Harris, Hamiet Bluiett, Hugh Ragin). Igazán meglepő, hogy mennyi jó zenész van Kubában! Hét szaxofonos szerepel ezeken a felvételeken, és elképesztő szólókat nyomnak, nem beszélve a trombitásokról. Mond valamit - bárkinek is - az a név, hogy Orlando Sanchez Soto vagy Irvin Luichel Acao Sierra? Márpedig az amerikai sztároknak nagyon kell kapaszkodniuk, hogy le ne fújják őket ezek a fiatalok.

Az összes kompozíciót Murray jegyzi, nincs köztük egyetlen ismert dallam, de belül maradnak a latin paradigmán. Jól megírt kórusokkal és tágabb terekkel az egyéniség kibontásához. Mambók, bolerók gurulnak meglehetősen gyors tempóban, s a háttérben egy olyan négytagú ritmusszekcióval, melyből a dobos Giraldo Piloto nevét feltétlenül érdemes megjegyeznünk. Semmi totyogás, nosztalgia, öreguras szeretetreméltóság, szóval a Buena Vista Social Club világa felől nem közelíthető meg az anyag. Ez inkább odafigyelős, mainstream dzsessz, sűrű hangnemváltásokkal, férfiasan végigjátszott szólókkal, gyakran az illendőség határán is túl... Ebben az élen- jár Murray, aki a nagy ívű futamai végén mindig a csúcsra ér. Ennek az embernek nem lankad az energiája, és kegyetlenül tud tenorozni! Hamiet Bluiett pedig - akivel a World Saxophone Quartettet hozta össze - a modern baritonszaxofonozás legnagyobb alakja. De hadd ismételjem meg: a számunkra ismeretlen zenészek is kiválóak, otthonosan fürdőzve abban a pompás közegben, amit Murray teremtett számukra. Sok munkát, energiát, pénzt fektettek az anyagba, de megvan az eredménye. Hetvenhárom perc hihetetlenül tömény zene - és egy újabb szín a palettán.

Vitéz Czabán György

Just in Time, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.