Lemez: Latin vaduló (David Murray Latin Big Band: Now Is Another Time)

  • Vitéz Czabán György
  • 2003. február 6.

Zene

Van egy kaszt a dzsesszrajongók között, melynek tagjai David Murray-fanoknak tudják magukat. De a szimpla gyűjtőknek is résen kell lenniük, hiszen Murray az egyik legtermékenyebb szaxofonos, különböző kiadóknál jelennek meg az albumai, melyekből jelenleg közel száz azonnal megvásárolható egy jobb internetes áruházban.
Van egy kaszt a dzsesszrajongók között, melynek tagjai David Murray-fanoknak tudják magukat. De a szimpla gyűjtőknek is résen kell lenniük, hiszen Murray az egyik legtermékenyebb szaxofonos, különböző kiadóknál jelennek meg az albumai, melyekből jelenleg közel száz azonnal megvásárolható egy jobb internetes áruházban.

Így aztán, ha új anyaga jelenik meg, felvetődik a kérdés: mi újat tud még adni - vagy másképpen: van huszonöt Murraym, kell-e még egy? Tudni lehet, hogy elég konstans minőséget produkál, a szólótól a duókon, kvartetteken, oktetteken át egészen a nagyzenekarokig, bátran bele lehet nyúlni, nagy baj nem lehet. Legfeljebb az önismétlés veszélye fenyegeti, de úgy látszik, ezen is agyal a mester, elvégre folyamatosan próbál kitalálni valamit.

Míg az ezt megelőző projektje keretében Afrikába látogattunk, Murray új zenekara (egyszerűen) a Latin Big Band nevet kapta. A zenészek többsége Havannából került ki, megtoldva néhány régi harcostárssal (Craig Harris, Hamiet Bluiett, Hugh Ragin). Igazán meglepő, hogy mennyi jó zenész van Kubában! Hét szaxofonos szerepel ezeken a felvételeken, és elképesztő szólókat nyomnak, nem beszélve a trombitásokról. Mond valamit - bárkinek is - az a név, hogy Orlando Sanchez Soto vagy Irvin Luichel Acao Sierra? Márpedig az amerikai sztároknak nagyon kell kapaszkodniuk, hogy le ne fújják őket ezek a fiatalok.

Az összes kompozíciót Murray jegyzi, nincs köztük egyetlen ismert dallam, de belül maradnak a latin paradigmán. Jól megírt kórusokkal és tágabb terekkel az egyéniség kibontásához. Mambók, bolerók gurulnak meglehetősen gyors tempóban, s a háttérben egy olyan négytagú ritmusszekcióval, melyből a dobos Giraldo Piloto nevét feltétlenül érdemes megjegyeznünk. Semmi totyogás, nosztalgia, öreguras szeretetreméltóság, szóval a Buena Vista Social Club világa felől nem közelíthető meg az anyag. Ez inkább odafigyelős, mainstream dzsessz, sűrű hangnemváltásokkal, férfiasan végigjátszott szólókkal, gyakran az illendőség határán is túl... Ebben az élen- jár Murray, aki a nagy ívű futamai végén mindig a csúcsra ér. Ennek az embernek nem lankad az energiája, és kegyetlenül tud tenorozni! Hamiet Bluiett pedig - akivel a World Saxophone Quartettet hozta össze - a modern baritonszaxofonozás legnagyobb alakja. De hadd ismételjem meg: a számunkra ismeretlen zenészek is kiválóak, otthonosan fürdőzve abban a pompás közegben, amit Murray teremtett számukra. Sok munkát, energiát, pénzt fektettek az anyagba, de megvan az eredménye. Hetvenhárom perc hihetetlenül tömény zene - és egy újabb szín a palettán.

Vitéz Czabán György

Just in Time, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.