Lemez: Latin vaduló (David Murray Latin Big Band: Now Is Another Time)

szerző
Vitéz Czabán György
publikálva
2003/5. (02. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Van egy kaszt a dzsesszrajongók között, melynek tagjai David Murray-fanoknak tudják magukat. De a szimpla gyűjtőknek is résen kell lenniük, hiszen Murray az egyik legtermékenyebb szaxofonos, különböző kiadóknál jelennek meg az albumai, melyekből jelenleg közel száz azonnal megvásárolható egy jobb internetes áruházban.

Van egy kaszt a dzsesszrajongók között, melynek tagjai David Murray-fanoknak tudják magukat. De a szimpla gyűjtőknek is résen kell lenniük, hiszen Murray az egyik legtermékenyebb szaxofonos, különböző kiadóknál jelennek meg az albumai, melyekből jelenleg közel száz azonnal megvásárolható egy jobb internetes áruházban.

Így aztán, ha új anyaga jelenik meg, felvetődik a kérdés: mi újat tud még adni - vagy másképpen: van huszonöt Murraym, kell-e még egy? Tudni lehet, hogy elég konstans minőséget produkál, a szólótól a duókon, kvartetteken, oktetteken át egészen a nagyzenekarokig, bátran bele lehet nyúlni, nagy baj nem lehet. Legfeljebb az önismétlés veszélye fenyegeti, de úgy látszik, ezen is agyal a mester, elvégre folyamatosan próbál kitalálni valamit.

Míg az ezt megelőző projektje keretében Afrikába látogattunk, Murray új zenekara (egyszerűen) a Latin Big Band nevet kapta. A zenészek többsége Havannából került ki, megtoldva néhány régi harcostárssal (Craig Harris, Hamiet Bluiett, Hugh Ragin). Igazán meglepő, hogy mennyi jó zenész van Kubában! Hét szaxofonos szerepel ezeken a felvételeken, és elképesztő szólókat nyomnak, nem beszélve a trombitásokról. Mond valamit - bárkinek is - az a név, hogy Orlando Sanchez Soto vagy Irvin Luichel Acao Sierra? Márpedig az amerikai sztároknak nagyon kell kapaszkodniuk, hogy le ne fújják őket ezek a fiatalok.

Az összes kompozíciót Murray jegyzi, nincs köztük egyetlen ismert dallam, de belül maradnak a latin paradigmán. Jól megírt kórusokkal és tágabb terekkel az egyéniség kibontásához. Mambók, bolerók gurulnak meglehetősen gyors tempóban, s a háttérben egy olyan négytagú ritmusszekcióval, melyből a dobos Giraldo Piloto nevét feltétlenül érdemes megjegyeznünk. Semmi totyogás, nosztalgia, öreguras szeretetreméltóság, szóval a Buena Vista Social Club világa felől nem közelíthető meg az anyag. Ez inkább odafigyelős, mainstream dzsessz, sűrű hangnemváltásokkal, férfiasan végigjátszott szólókkal, gyakran az illendőség határán is túl... Ebben az élen- jár Murray, aki a nagy ívű futamai végén mindig a csúcsra ér. Ennek az embernek nem lankad az energiája, és kegyetlenül tud tenorozni! Hamiet Bluiett pedig - akivel a World Saxophone Quartettet hozta össze - a modern baritonszaxofonozás legnagyobb alakja. De hadd ismételjem meg: a számunkra ismeretlen zenészek is kiválóak, otthonosan fürdőzve abban a pompás közegben, amit Murray teremtett számukra. Sok munkát, energiát, pénzt fektettek az anyagba, de megvan az eredménye. Hetvenhárom perc hihetetlenül tömény zene - és egy újabb szín a palettán.

Vitéz Czabán György

Just in Time, 2003

szerző
Vitéz Czabán György
publikálva
2003/5. (02. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...