Lemez: Latin vaduló (David Murray Latin Big Band: Now Is Another Time)

  • Vitéz Czabán György
  • 2003. február 6.

Zene

Van egy kaszt a dzsesszrajongók között, melynek tagjai David Murray-fanoknak tudják magukat. De a szimpla gyűjtőknek is résen kell lenniük, hiszen Murray az egyik legtermékenyebb szaxofonos, különböző kiadóknál jelennek meg az albumai, melyekből jelenleg közel száz azonnal megvásárolható egy jobb internetes áruházban.
Van egy kaszt a dzsesszrajongók között, melynek tagjai David Murray-fanoknak tudják magukat. De a szimpla gyűjtőknek is résen kell lenniük, hiszen Murray az egyik legtermékenyebb szaxofonos, különböző kiadóknál jelennek meg az albumai, melyekből jelenleg közel száz azonnal megvásárolható egy jobb internetes áruházban.

Így aztán, ha új anyaga jelenik meg, felvetődik a kérdés: mi újat tud még adni - vagy másképpen: van huszonöt Murraym, kell-e még egy? Tudni lehet, hogy elég konstans minőséget produkál, a szólótól a duókon, kvartetteken, oktetteken át egészen a nagyzenekarokig, bátran bele lehet nyúlni, nagy baj nem lehet. Legfeljebb az önismétlés veszélye fenyegeti, de úgy látszik, ezen is agyal a mester, elvégre folyamatosan próbál kitalálni valamit.

Míg az ezt megelőző projektje keretében Afrikába látogattunk, Murray új zenekara (egyszerűen) a Latin Big Band nevet kapta. A zenészek többsége Havannából került ki, megtoldva néhány régi harcostárssal (Craig Harris, Hamiet Bluiett, Hugh Ragin). Igazán meglepő, hogy mennyi jó zenész van Kubában! Hét szaxofonos szerepel ezeken a felvételeken, és elképesztő szólókat nyomnak, nem beszélve a trombitásokról. Mond valamit - bárkinek is - az a név, hogy Orlando Sanchez Soto vagy Irvin Luichel Acao Sierra? Márpedig az amerikai sztároknak nagyon kell kapaszkodniuk, hogy le ne fújják őket ezek a fiatalok.

Az összes kompozíciót Murray jegyzi, nincs köztük egyetlen ismert dallam, de belül maradnak a latin paradigmán. Jól megírt kórusokkal és tágabb terekkel az egyéniség kibontásához. Mambók, bolerók gurulnak meglehetősen gyors tempóban, s a háttérben egy olyan négytagú ritmusszekcióval, melyből a dobos Giraldo Piloto nevét feltétlenül érdemes megjegyeznünk. Semmi totyogás, nosztalgia, öreguras szeretetreméltóság, szóval a Buena Vista Social Club világa felől nem közelíthető meg az anyag. Ez inkább odafigyelős, mainstream dzsessz, sűrű hangnemváltásokkal, férfiasan végigjátszott szólókkal, gyakran az illendőség határán is túl... Ebben az élen- jár Murray, aki a nagy ívű futamai végén mindig a csúcsra ér. Ennek az embernek nem lankad az energiája, és kegyetlenül tud tenorozni! Hamiet Bluiett pedig - akivel a World Saxophone Quartettet hozta össze - a modern baritonszaxofonozás legnagyobb alakja. De hadd ismételjem meg: a számunkra ismeretlen zenészek is kiválóak, otthonosan fürdőzve abban a pompás közegben, amit Murray teremtett számukra. Sok munkát, energiát, pénzt fektettek az anyagba, de megvan az eredménye. Hetvenhárom perc hihetetlenül tömény zene - és egy újabb szín a palettán.

Vitéz Czabán György

Just in Time, 2003

Figyelmébe ajánljuk

A tudatlanság hatalma

  • - turcsányi -

A Leidseplein (Leiden tér) Amszterdam kitüntetett helye, valaha ide futott be a leideni út, ma turisták éjjel-nappali gyülekezőhelye, fények és nyüzsgés, a létező világok legjobbika, kábé száz méterre innen lőtték fejbe 2021 nyarán Peter R. de Vriest, az ország egyik vezető bűnügyi újságíróját, aki épp egy híres maffiaper koronatanújának volt a tanácsadója.

A levegőben

Magyarországon elképzelhetetlen a zsigeri gyűlölet, amely a francia rendőröket övezi különféle (elsősorban, de nem kizárólag) szélsőbaloldali eszmék hívei közt.

Úgyszólván páratlan

Mivel itthon a téma jószerivel a futottak még kategóriájába sem tartozik, megemlítenénk, hogy jövő vasárnap rendezik Romániában az államfőválasztás megismételt első fordulóját. (A második menet, már ha semmi nem jön közbe, május 18-án lesz.)