Lemez: Sötét, ha fénylik (The Gathering: Souvenirs)

  • Greff András
  • 2003. március 20.

Zene

Amikor Anneke van Giersbergen, a The Gathering énekesnője egy sötét és komor új lemezre tett nekünk ígéretet tavaly a Szigeten, akkor éppen olyan albumot képzeltem el, mint ami most Souvenirs címmel a boltokba került. Pont ilyen klasszat, mondhatni, de még nem tartunk ott, inkább azzal kezdem, hogy amikor először hallottam ezt a holland zenekart, több se kellett nekem, rögvest a rajongójává lettem.
Amikor Anneke van Giersbergen, a The Gathering énekesnője egy sötét és komor új lemezre tett nekünk ígéretet tavaly a Szigeten, akkor éppen olyan albumot képzeltem el, mint ami most Souvenirs címmel a boltokba került. Pont ilyen klasszat, mondhatni, de még nem tartunk ott, inkább azzal kezdem, hogy amikor először hallottam ezt a holland zenekart, több se kellett nekem, rögvest a rajongójává lettem.

Akkoriban, 1996-ban éppen túl volt a Mandylion megjelenésén, ami bár a harmadik a sorban, igazából az első olyan Gathering, amihez már valóban érdemes volt közelebb férkőzni. A Mandylion zárt és tömör munka, súlyos és sűrű gótikus eresztés, és igazán remek darab. Ezen a lemezen mutatkozott be Giersbergen kisasszony, az a borzasztó nagy tehetség, aki összetéveszthetetlen hangjával és ellenállhatatlan, szívfacsaró dallamaival hamar az európai rockmezőny egyik főhercegnőjévé avanzsált. Ezután a Nighttime Birds viszont jelentékeny kudarcnak bizonyult, alig többnek, mint elődje halványra sikeredett másolata. Ám innentől jóra fordult minden.

Az 1998-as How To Measure a Planet? jelentette azt a fordulatot, ami után e történet igazából izgalmassá vált. Merőben új utak bebarangolásáról volt szó rajta, hisz ezt az egészen eredetire sikeredett dupla lemezt már a pszichedélia és az elektronika uralta, no meg a csöndes, de végtelen szomorúság. Az If Then Else már ezen az útvonalon haladt tovább, s bár akadtak rajta kiemelkedően érdekes pillanatok (például a Morphia´s Waltz keringője vagy az Amity előremutató bánat-popja), összességében túlságosan is eklektikusra, s legfőképp a kelleténél biztonságosabbra sikeredett.

S most éppen ez az a két összetevő, amelyekkel az új lemez igazán sikeresen bánik: a Souvenirs mind stilárisan, mind a minőség szempontjából egységes munka, s végre ismét egy továbblépni bátor nekiveselkedés. Ez a muzsika még mindig a rockzene kategóriájába sorolható, mindazonáltal ezt egyre erősebben titkolja magáról: a gitárok erőteljesen visszahúzódtak, s többnyire csak a legszükségesebb zajokkal járulnak hozzá az atmoszférateremtéshez, ezzel egy időben pedig előtérbe nyomult a meleg tónusú és vastag vonásokkal operáló basszus meg a dobok és dobgépek groove-jai, s persze a szemplerek sokasága. Sokfelé ellátni ebből a világból, például - elég tisztán - a Massive Attack háza tájára, de a hátborzongató lemezzáró duett (A Life All Mine) párosítása sem lehetett véletlen, ugyanis leginkább a vendégdalnok Trickster G. zenekarának, az Ulvernek egy lemeze (Perdition City - innen is ajánlom) lehetett az, amely borongós-lebegős experimentális muzsikájával a legnagyobb hatást gyakorolta a Souvenirsre. Ugyanakkor ez a nagyszerű zenei alap kellőképpen minimalista is ahhoz, hogy a dalokat végeredményben oda-vissza Anneke énekdallamai uralják, innentől pedig nincs menekvés. Hiszen az eddig is nyilvánvaló volt, hogy hangja mindent tud az elvágyódás sűrű melankóliájáról, most azonban a dallamok (és a kiváló szövegek) mindemellett végtelenül keserűek és illúzióvesztettek is, akár egy Kundera-regény. Így válik ez a lemez rendkívülivé, ettől alakul át az éjszakai befogadásra tervezett dalcsokor megrázó, katartikus utazássá. Hallgassanak Gatheringet, momentán nincs jobb ajánlatom.

Greff András

Psychonaut/HMP, 2003

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.