Akkoriban, 1996-ban éppen túl volt a Mandylion megjelenésén, ami bár a harmadik a sorban, igazából az első olyan Gathering, amihez már valóban érdemes volt közelebb férkőzni. A Mandylion zárt és tömör munka, súlyos és sűrű gótikus eresztés, és igazán remek darab. Ezen a lemezen mutatkozott be Giersbergen kisasszony, az a borzasztó nagy tehetség, aki összetéveszthetetlen hangjával és ellenállhatatlan, szívfacsaró dallamaival hamar az európai rockmezőny egyik főhercegnőjévé avanzsált. Ezután a Nighttime Birds viszont jelentékeny kudarcnak bizonyult, alig többnek, mint elődje halványra sikeredett másolata. Ám innentől jóra fordult minden.
Az 1998-as How To Measure a Planet? jelentette azt a fordulatot, ami után e történet igazából izgalmassá vált. Merőben új utak bebarangolásáról volt szó rajta, hisz ezt az egészen eredetire sikeredett dupla lemezt már a pszichedélia és az elektronika uralta, no meg a csöndes, de végtelen szomorúság. Az If Then Else már ezen az útvonalon haladt tovább, s bár akadtak rajta kiemelkedően érdekes pillanatok (például a Morphia´s Waltz keringője vagy az Amity előremutató bánat-popja), összességében túlságosan is eklektikusra, s legfőképp a kelleténél biztonságosabbra sikeredett.
S most éppen ez az a két összetevő, amelyekkel az új lemez igazán sikeresen bánik: a Souvenirs mind stilárisan, mind a minőség szempontjából egységes munka, s végre ismét egy továbblépni bátor nekiveselkedés. Ez a muzsika még mindig a rockzene kategóriájába sorolható, mindazonáltal ezt egyre erősebben titkolja magáról: a gitárok erőteljesen visszahúzódtak, s többnyire csak a legszükségesebb zajokkal járulnak hozzá az atmoszférateremtéshez, ezzel egy időben pedig előtérbe nyomult a meleg tónusú és vastag vonásokkal operáló basszus meg a dobok és dobgépek groove-jai, s persze a szemplerek sokasága. Sokfelé ellátni ebből a világból, például - elég tisztán - a Massive Attack háza tájára, de a hátborzongató lemezzáró duett (A Life All Mine) párosítása sem lehetett véletlen, ugyanis leginkább a vendégdalnok Trickster G. zenekarának, az Ulvernek egy lemeze (Perdition City - innen is ajánlom) lehetett az, amely borongós-lebegős experimentális muzsikájával a legnagyobb hatást gyakorolta a Souvenirsre. Ugyanakkor ez a nagyszerű zenei alap kellőképpen minimalista is ahhoz, hogy a dalokat végeredményben oda-vissza Anneke énekdallamai uralják, innentől pedig nincs menekvés. Hiszen az eddig is nyilvánvaló volt, hogy hangja mindent tud az elvágyódás sűrű melankóliájáról, most azonban a dallamok (és a kiváló szövegek) mindemellett végtelenül keserűek és illúzióvesztettek is, akár egy Kundera-regény. Így válik ez a lemez rendkívülivé, ettől alakul át az éjszakai befogadásra tervezett dalcsokor megrázó, katartikus utazássá. Hallgassanak Gatheringet, momentán nincs jobb ajánlatom.
Greff András
Psychonaut/HMP, 2003
