Guessous Majda Mária a tavalyi FolkBeats tehetségkutató versenyen tűnt fel, amint a zenei divatokkal és más piaci szempontokkal szembemenetelve magyar, török és marokkói népdalokat fűzött láncba. Mindössze egy szál sazzal kísérte magát, ám olyan megindító érzékenységgel, hogy fordulóról fordulóra mélyebbre esett tőle az áll. Hogy a versenyt (a népzenei kategóriában) megnyerte, az igazán a legkevesebb, egy pillanatig sem volt vitás, amint nyilván az sem, hogy a Junior Príma Díjat is megkapta, ugyancsak tavaly. Kérdéses legfeljebb az lehetett, hogy egy huszonhárom éves asszony honnan meríti azt az elképesztő empátiát, amivel a születéstől a halálig, a nagy útkeresésektől a nagy megtalálásokig átélni és átadni képes annyi életképet - és bennük annyi hangulatot, érzést és színt.
Ami tudható: az apai ágon marokkói gyökerű "Mesi" Debrecenben cseperedett fel és kezdett népzenét tanulni, majd Sipos János biztatására merült a török népzenébe, és 2009-ben Isztambulban töltött egy fél évet, hogy még mélyebbről szárnyalhasson.
Most pedig itt a lehetőség, hogy vele tartsunk Szivárványhíd című lemeze révén. Az egy szál ének és saz szikárságát alkalmanként Barvich Iván kavalja és Boros Gerzson Dávid darbukája oldja, de azért jobb, ha szólok: ez az ötvenperces utazás teljes ráfordulást kíván. Talán még annál is többet, valamit abból az elképesztő empátiából is, de igazán nem akarok elrémiszteni senkit. Éppen ellenkezőleg. Majd megbeszéljük a végén.
FolkBeats, 2011
