Ezek a dolgok, amik ebben a könyvben vannak, nem először jelennek meg, vagyishogy lehetett már olvasni őket. (Sőt, a darabokat effektíve látni is, ami szintén a megismerés egy módszere.) Mindehhez jön, hogy az ember nem csak darabokat olvas újra, elolvas egy naplót is, amit egyszer már olvasott, egy másik ember naplóját, ami, írják bármennyire irodalmi igénnyel, mégiscsak magántermészetű feljegyzések és élmények sorozata. Természetesen kínoké, megoldhatatlan, már a feltevésük pillanatában mindenféle választ, nemhogy vigasztalót, mindenfélét eleve kizáró kérdéseké, kölcsönös, vétlen, épp ezért hipereffektív megaláztatásoké. Lidércálom, így nem lehet élni, a röpke átlapozásába belerokkan az ember.
Vagyis, minek is tagadjuk, jólesik nyáron bevackolódni némi nyugágy, csipetnyi természet- vagy gyermekzsivaj és némi italok közé, és elcsemegézgetni Nádas lidérces napjain.
A legszörnyűbb ráadásul az, hogy lehet, hogy Nádasnak van igaza, és a világ tényleg olyan lidércesen démoni a maga kisszerűségében, mint amilyennek láttatja; és az ember, ha nézi a világot, tényleg olyan lesz, amilyennek lennie kell, megalkuvás nélküli megfigyelőnek, tehát nem elfordítani az arcát, ha viszolyogtatja, amire ránéz, hanem csak azért is rábámulni. (Ebben egyébként tényleg van ráció. Amikor ezek a szövegek és ezek a darabok keletkeztek, akkor arról szóltak Nádas kortársainak az írásai, vagy inkább volt bennük valami, ami azt mondta, hogy talán még van valami remény, hogy valamit azért itt is lehet. Gondolkozni például, méltóságot megőrizve kívül maradni mindenen, autonómnak maradni és nem éhen halni, és hát ennek vége, azt a világot, ami most van, azt a Nádas már akkor elképzelte. Bár ez így nagyon hasonlít valami Kádár-kori nosztalgiára, holott az is igaz, hogy akkor kezdett el romlani minden, ami most rossz.)
A világ, vagy nevezzük térnek, amelyben Nádas színpadi teremtményei mozognak, már rég nem pusztán légüres: itt nem csak levegő meg élet nincs, de idő sincs, az embernek néha az az érzése támad, hogy Beckett véglényei a Nádas-figurákhoz képest SZOT-beutaltak az ismerkedési est tetőfokán. Ha az Egy próbanapló utolsó lapjai című feljegyzéssel kezdi az ember a könyvet - ami egyébként is könnyű szívvel javasolható, mert ha az ember például először veszi a kezébe a szerzőt, nem árt valamelyest felkészülés -, már nem lepődik meg ezen, ahogyan egy idő után semmin sem, egyre valószínűbb, hogy mégiscsak Nádasnak van igaza.
Jelenkor, 353 oldal, 680 Ft
