Film: A kilencedik (Privát Magyarország IX.: "A semmi országa")

  • 1996. július 11.

Zene

Privát Magyarország IX.: "A semmi országa"

A háborús filmekkel az a gáz, hogy tudjuk, mi lesz a végük. Hiába is szurkolnánk a fess rómaiaknak, mikor tudható: a váratlan helyeken szőrös dákok úgyis kipicsázzák őket. Nem tévedés: a háborús filmnek tökmindegy, hogy igazat beszél vagy hazudik, mint az álom, hogy korabeli híradó, miszerint ilyen vagy olyan propagandafilm, esetleg merő fikció, uram bocsá´, burleszk, a végén győz a jobbik, a nemes ügy, noha utóbbiból elég csehül állunk.

Forgács Péter háborús filmje, a "Semmi országa" az elejétől a végéig karfamarkolósan izgalmas. Háborús film? Tisztázzunk valamit. Annyi mindent mondtunk már a Privát Magyarország darabjairól, hogy ihaj. Hogy képes történelem. Hogy az eltűnt idő nyomai. Hogy elégiák, amatőr filmekből szőtt versek és a többi. Mindig igazunk volt. Ám a felfedezés feledtette néha: filmekről van szó. Mozikról akkor is, ha tévében nézzük őket, mert pont oda valók, az 1-esre, főműsoridőbe, és akkor is, ha közben elégiákat vélünk látni és hallani. Végső soron filmek. Persze többszörösen, hiszen filmekből készített filmekről van szó.

Van szerelmes film (Dusi és Jenő), van családregény (Apa és három fia), van Casanova naplója (Vagy-vagy), és most egy háborús film.

Ezzel együtt, bár a tiszteletköröket már tiszta szívből megfutottuk, el kell mondani, mit csinál ez az ember. Filmeket a Privát Fotó- és Filmarchívumban gyűjtött amatőr filmekből, családi és kordokumentumokból. Féltő gonddal, mert másként nem is lehet. Ugyanis hiába mondunk bármit, hogy költőként bánik anyagával, hogy satöbbi, a nagy kunszt az egészben, ahogy mögöttük marad. Ezek a képek hallatlan hatalommal bírnak, nem hagyják magukat. Forgács úgy garázdálkodik velük, ahogy csak bír: óvatosan. És ez, barátaim: alázat, magam csak tanulnám, szavamra. Ezt kihagytam volna, panegiriszben akadnak nálam jobbak is, de nem lehet. Kilencedszer sem, azt hiszem. Így ideírható: ment már túl messzire is (Polgár-szótár). Sietek leszögezni "A semmi országa" jól karbantartott arányérzékre vall.

A film megvolt, jöjjön a háború. Az a hihetetlen barbár őrület, ami kettészelte szerencsétlen századunkat. Nos, az lejön a vászonról, a képernyőről, be a zsöllyébe, be a lakásba. Tudjuk, hogy mi elesünk, még ha a filmek készítője, Rátz László emlékező mondatai reménnyel kecsegtetnek is. Hallga, túlélte.

Csak sajnálhatjuk, mi ottmaradt belőlünk, legyen bár hét életünk, mint a macskának. Kinek a kispörköltjét védte Beke és Fekete? Mi a szarért maradt ott bárki is Voronyezsben?

Lassan harminc éve, hogy Veszprém utcáin Bálint András a Fényes szelekben azt kérdezte Balázsovits Lajostól, hogy felmondja-e a vitéz Jány Gusztáv hadparancsát. Balázsovits köszönte: nem kérte. Nem kérnénk mi se. Csakhogy ez nem kérés vagy nem kérés kérdése. Forgács mondja és mutatja is. Nem csak megmutatja a táviratot, nem csak elhangzik a filmben, de ott van minden kockában: a szégyen a padsorokban.

A szégyen, amiből vagyunk, akárcsak zsarnokságból meg minden másból, szüleink fiatalságából, örömből, csak úgy. És ezért hajlamosak vagyunk dühösen felpattanni és kikapcsolni a tévét szegény hülye Fedák Sári szemét rikácsa hallatán, mintha ő tehetne bármiről is, mintha nem is egy film nézői lennénk, amiért pedig ugyanazzal a mozdulattal vissza is kapcsoljuk a rohadtat, mert mért ne gyűlölnénk a hírhozót.

Ez van. Kötelező olvasmány, persze. És most akkor az kéne, hogy jó a zene, a Szemzőé is meg az odaszerkesztett is; és az egész finoman rendezett, példamutató darab: itt van. Forgács Péter munkája, Rátz László felvételei után viszont, bár feltétlenül szükséges, nem filmkritikaírás a legnagyobb bajunk. Forgács arról beszélt, amivel, ha tetszik, ha nem, kelnünk és feküdnünk kell, még ha most elintézte is helyettünk. Nekünk.

És ennyi az egész Privát Magyarország sorozat legkézenfekvőbb címkéje is: felejteni pedig nem szabad. És ezt a filmet nem is tudjuk.

Turcsányi Sándor

"A semmi ágán" - Privát Magyarország IX.; magyar, 1994-96, 92 perc. Rendezte, vágta: Forgács Péter; fotografálta: Rátz László zászlós; zene: Szemző Tibor.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.