Lemez

Lisa Batiashvili: City Lights

  • - csk -
  • 2020. október 24.

Zene

Általában nem sok jó sül ki abból, ha valaki zenén kívüli szempontok alapján állít össze koncerteket vagy albumokat. Aligha tárhat fel izgalmas összefüggéseket, ha olyan műveket társítunk egymással, amelyek mind „ugyanarról szólnak”: a közös nevezőnek zenei tulajdonságnak kell lennie, a zenei gondolkodásmód valamely hasonlóságának, amely összeköti a műveket. A grúz származású német sztárhegedűs, Lisa Batiashvili Nikoloz Rachvelivel (itt: hangszerelés és vezénylés) szövetkezve most egy olyan CD-t készített, amely városok – München, Párizs, Berlin, Helsinki, Bécs, Róma, Buenos Aires, New York, London, Bukarest, Tbiliszi – hangulatát kívánja megidézni.

Mik nem kerültek itt egy lemezre! Chaplin filmzenéi és Bach, Legrand és Johann Strauss, Morricone és Dvořák. Az össze nem illő zenék kivégzik egymást, az egyik kioltja a másik hatását – de gyakran önmagukban is kiábrándítóak. Édeskés, nosztalgikus hangulatú, olcsó és ábrándos varieté ez, a perfekció igényével kivitelezve. A Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara és a Grúz Filharmonikus Zenekar kísér, és sok-sok vendéget is hallunk, akik között még a hegedűművész slágerénekes földije, a szintén Nyugatra elszármazott Katie Melua is felbukkan egy szám erejéig. Bár a trendek az ilyen salátalemezek felé vezetnek (a közelmúltban két fiatal csellista, Camille Thomas és Sheku Kanneh-Mason is hasonló zenei csalamádéval rukkolt elő), de kár egy kiváló hegedűművész energiáit ilyen talmi vállalkozásra pazarolni.

Deutsche Grammophon, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.