Lemez

Lisa Batiashvili: City Lights

  • - csk -
  • 2020. október 24.

Zene

Általában nem sok jó sül ki abból, ha valaki zenén kívüli szempontok alapján állít össze koncerteket vagy albumokat. Aligha tárhat fel izgalmas összefüggéseket, ha olyan műveket társítunk egymással, amelyek mind „ugyanarról szólnak”: a közös nevezőnek zenei tulajdonságnak kell lennie, a zenei gondolkodásmód valamely hasonlóságának, amely összeköti a műveket. A grúz származású német sztárhegedűs, Lisa Batiashvili Nikoloz Rachvelivel (itt: hangszerelés és vezénylés) szövetkezve most egy olyan CD-t készített, amely városok – München, Párizs, Berlin, Helsinki, Bécs, Róma, Buenos Aires, New York, London, Bukarest, Tbiliszi – hangulatát kívánja megidézni.

Mik nem kerültek itt egy lemezre! Chaplin filmzenéi és Bach, Legrand és Johann Strauss, Morricone és Dvořák. Az össze nem illő zenék kivégzik egymást, az egyik kioltja a másik hatását – de gyakran önmagukban is kiábrándítóak. Édeskés, nosztalgikus hangulatú, olcsó és ábrándos varieté ez, a perfekció igényével kivitelezve. A Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara és a Grúz Filharmonikus Zenekar kísér, és sok-sok vendéget is hallunk, akik között még a hegedűművész slágerénekes földije, a szintén Nyugatra elszármazott Katie Melua is felbukkan egy szám erejéig. Bár a trendek az ilyen salátalemezek felé vezetnek (a közelmúltban két fiatal csellista, Camille Thomas és Sheku Kanneh-Mason is hasonló zenei csalamádéval rukkolt elő), de kár egy kiváló hegedűművész energiáit ilyen talmi vállalkozásra pazarolni.

Deutsche Grammophon, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.