Általában nem sok jó sül ki abból, ha valaki zenén kívüli szempontok alapján állít össze koncerteket vagy albumokat. Aligha tárhat fel izgalmas összefüggéseket, ha olyan műveket társítunk egymással, amelyek mind „ugyanarról szólnak”: a közös nevezőnek zenei tulajdonságnak kell lennie, a zenei gondolkodásmód valamely hasonlóságának, amely összeköti a műveket. A grúz származású német sztárhegedűs, Lisa Batiashvili Nikoloz Rachvelivel (itt: hangszerelés és vezénylés) szövetkezve most egy olyan CD-t készített, amely városok – München, Párizs, Berlin, Helsinki, Bécs, Róma, Buenos Aires, New York, London, Bukarest, Tbiliszi – hangulatát kívánja megidézni.
Mik nem kerültek itt egy lemezre! Chaplin filmzenéi és Bach, Legrand és Johann Strauss, Morricone és Dvořák. Az össze nem illő zenék kivégzik egymást, az egyik kioltja a másik hatását – de gyakran önmagukban is kiábrándítóak. Édeskés, nosztalgikus hangulatú, olcsó és ábrándos varieté ez, a perfekció igényével kivitelezve. A Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara és a Grúz Filharmonikus Zenekar kísér, és sok-sok vendéget is hallunk, akik között még a hegedűművész slágerénekes földije, a szintén Nyugatra elszármazott Katie Melua is felbukkan egy szám erejéig. Bár a trendek az ilyen salátalemezek felé vezetnek (a közelmúltban két fiatal csellista, Camille Thomas és Sheku Kanneh-Mason is hasonló zenei csalamádéval rukkolt elő), de kár egy kiváló hegedűművész energiáit ilyen talmi vállalkozásra pazarolni.
Deutsche Grammophon, 2020
