Lemez

Liturgy: The Ark Work

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2015. május 3.

Zene

A New York-i Hunter Hunt-Hendrix okos, angyalarcú fiú, aki filozófiát tanult a Columbián, és még harmincévesen is úgy fest, mintha éppen most lépett volna ki az 1996-os Hanson zenekarból. Ezek után talán meglepő lehet, hogy Hunt-Hendrix az elmúlt pár év egyik legvitatottabb black metal zenekarának, a Liturgynak a vezetője, dalszerzője és főideológusa is egyben. Utóbbit (mármint az ideológiát) egyébként érdemes komolyan venni, bár igazán nem hibáztatunk senkit, ha éppen nincs kedve leülni egy szabadon választott Liturgy-interjú vagy végeláthatatlan Hunt-Hendrix-esszé elé egy szótárral, hogy aztán apokaliptikus humanizmusról, transzcendens black metalról meg ki tudja, miféle hajmeresztő ostobaságokról tudjon meg fantasztikus részleteket.

A Liturgy 2011-es második nagylemezével, az Aesthethicával került fel a radarra, a világ pedig elkezdhetett barátkozni a „hipster black metal” műfajjal, amelyben már nem filctollal kifestett norvég futóbolondok tremolóztak szegecses alkarvédőben a gitáron, hanem művészi hajlamú, cuki amerikai srácok. Hogy most akkor az új lemez mennyire black metal, illetve az-e egyáltalán, a megfelelő felvarrók és kredibilitás hiányában nem fogjuk tudni eldönteni, az viszont biztos, hogy legtöbbször azért nagyjából annak hangzik – még ha az Under The Sign of The Black Markkal azért csak bajosan lehetne összekeverni. Igaz, itt az akár tradicionálisnak is nevezhető gitár- és dobjáték mellett-alatt-fölött van még kábé hatszáz sáv mindenféle izé: fúvósok, szintik, csilingelés, skótduda, dobgépek, zajok és mi­egyebek, amelyek valamiféle puha és eksztatikus ambientes-neofolkos-posztrockos-new age-es masszával vonják be a produkciót. Amúgy nem is lenne ez olyan rossz, ha a dalok átlaghosszúságát sikerült volna öt perc alatt tartani, ha Hunt-Hendrix nem énekelne ennyire tolakodó modorban, és ha sikerült volna ebben a közel egy órában legalább egy darab épkézláb riffet elrejteni.

 

Thrill Jockey, 2015

 

 

alá

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.