Lemez

Liturgy: The Ark Work

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2015. május 3.

Zene

A New York-i Hunter Hunt-Hendrix okos, angyalarcú fiú, aki filozófiát tanult a Columbián, és még harmincévesen is úgy fest, mintha éppen most lépett volna ki az 1996-os Hanson zenekarból. Ezek után talán meglepő lehet, hogy Hunt-Hendrix az elmúlt pár év egyik legvitatottabb black metal zenekarának, a Liturgynak a vezetője, dalszerzője és főideológusa is egyben. Utóbbit (mármint az ideológiát) egyébként érdemes komolyan venni, bár igazán nem hibáztatunk senkit, ha éppen nincs kedve leülni egy szabadon választott Liturgy-interjú vagy végeláthatatlan Hunt-Hendrix-esszé elé egy szótárral, hogy aztán apokaliptikus humanizmusról, transzcendens black metalról meg ki tudja, miféle hajmeresztő ostobaságokról tudjon meg fantasztikus részleteket.

A Liturgy 2011-es második nagylemezével, az Aesthethicával került fel a radarra, a világ pedig elkezdhetett barátkozni a „hipster black metal” műfajjal, amelyben már nem filctollal kifestett norvég futóbolondok tremolóztak szegecses alkarvédőben a gitáron, hanem művészi hajlamú, cuki amerikai srácok. Hogy most akkor az új lemez mennyire black metal, illetve az-e egyáltalán, a megfelelő felvarrók és kredibilitás hiányában nem fogjuk tudni eldönteni, az viszont biztos, hogy legtöbbször azért nagyjából annak hangzik – még ha az Under The Sign of The Black Markkal azért csak bajosan lehetne összekeverni. Igaz, itt az akár tradicionálisnak is nevezhető gitár- és dobjáték mellett-alatt-fölött van még kábé hatszáz sáv mindenféle izé: fúvósok, szintik, csilingelés, skótduda, dobgépek, zajok és mi­egyebek, amelyek valamiféle puha és eksztatikus ambientes-neofolkos-posztrockos-new age-es masszával vonják be a produkciót. Amúgy nem is lenne ez olyan rossz, ha a dalok átlaghosszúságát sikerült volna öt perc alatt tartani, ha Hunt-Hendrix nem énekelne ennyire tolakodó modorban, és ha sikerült volna ebben a közel egy órában legalább egy darab épkézláb riffet elrejteni.

 

Thrill Jockey, 2015

 

 

alá

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.