Madita: Too Madita, teljes nevén Edita Malovcic elõször a dZihan & Kamien duó 2002-es Gran Riserva címû albumán énekelt fel két számot; 2005-ben készítette elsõ, Madita címû szólólemezét, most meg a legújabb, Too névre hallgató zeneanyagot. A szintúgy dZihan hangszerelésében elkészült albumok alapján nyilvánvaló, hogy az új projekt messze érdekesebb a duó korábbi, kissé már megfáradt, az egykori "bécsi iskola" trendjébe simuló próbálkozásainál. Köszönhetõ mindez Madita sajátosan zengõ, természetesen jól képzett, kellõen hajlékony és néha érzékien izgalmas énekhangjának, ami tökéletesen eladja a produkciót. Ráadásul ez a hang ezúttal nem pusztán holmi díszlet, merõ ornamentika, hanem az alkotói üzenet hordozója. Madita nemcsak szépen énekel, de értelemmel is teszi mindezt - épkézláb, jól megírt dalokban szól hol szomorún, hol (ön)ironikusan szerelemrõl, hangulatokról, effélékrõl (persze angolul - mit is várhatnánk egy kedves, de öntudatos, emancipált, már Bécsben felnõtt másodgenerációs délszláv bevándorlótól). Az alkotótárs és férj Vlado Dzihan által konstruált zene hajlékonyan alkalmazkodik Madita hangjához és hangulataihoz, ráadásul zenetörténeti hatásokban is kellõen gazdag ahhoz, hogy ne legyen egysíkú. Néha direkt idézi meg Shirley Basseyt, hol meg a nyolcvanas évek dzsessz-popját (mindenekelõtt Sadét), anélkül persze, hogy Madita az õ orgánumukat imitálná. Bigband-dzsesszimitációk, finom downtempó, máskor meg szvinges hangulatok, váratlanul egy majdnem house-alap - ráhintve csipetnyi bossa, funky, sõt szublimált rock. Tán csak egy picit hosszabb az egész, mint kéne, de kibírjuk.
- minek -
Couch Records/Deep Distribution, 2008
****
