Zene

A világhírű izraeli jazzista új triófelállásban érkezik augusztus 29-én Budapestre, hogy a Zsidó Kulturális Fesztivál keretében a Dohány utcai Zsinagógában adjon közös koncertet a MÁV Szimfonikusok vonósaival. Telefonon beszélgettünk.

Az immár 16 éve indie rockot játszó, de öltözködésben inkább a rockabillyt idéző angol zenekart idáig elkerülte, hogy azt mondjuk róluk, „régen bezzeg minden jobb volt”. 2002-es fennállásuk óta hat lemezt adtak ki, és mostanáig mindegyiken volt néhány olyan sláger, amitől az agyunkat is eldobtuk. Az idén májusban kiadott lemez, a Tranquility Base Hotel & Casino viszont enyhén szólva langyosra sikerült, így vegyes érzelmekkel vártuk a sarkvidéki majmok koncertjét.

Általában a nagyobb európai fesztiválokon is nyomasztó az angolszász zenekarok fölénye – ritka alkalom, amikor a Szigeten, hétfő este leginkább egy francia csapat felléptét várja a (speciális igényű) koncertlátogató.

Ritkán adatik meg, hogy az ember két nap alatt kétszer, ráadásul egy fesztivál- és egy klubbulin is láthassa aktuális kedvencét. A pazar névhez pazar zenét játszó King Gizzard & The Lizard Wizard vasárnap a Szigeten, másnap pedig az Akvárium Klubban adott telt házas koncertet, de nem is értük volna be ennél kevesebbel.

Egy dolog, ha a muzsikus gazdag hangon, virtuózan, tiszta intonációval, szuggesztíven játszik, és egy másik, hogy milyen szellemet közvetít a játéka.

Bayreuthban Richard Wagneré a színpad, ez magától értetődő, ám Barrie Kosky tavalyi Mesterdalnokok-rendezése az egyes számot többesre cserélte.

Amióta kokain- és flitterhegyekbe, na meg a grunge lehangolt gitárjaiból áradó, kollektív 90-es évekbeli depresszióba fulladt a rock and roll utolsó hedonista vállalkozása, az arénarock – nevéhez meglehetősen hűtlenül – visszaszorult az underground klubok játszóterére.