Sziget – Koncert

Vízilovak közt – Lykke Li

Zene

A svéd énekesnőnek 2011-ben lett egy nagy slágere. Most is elhangzik – nyilván zárásképp – a pörgős I Follow Rivers, és először a koncert kezdete óta énekel vele a közönség. Egyébként az az új trend, hogy a sztárok kihagyják azt a számot, amiért a nép kimondottan névre gyűlő része odacsődült, de ha itt elmaradt volna az „I, I follow, follow you” traumaoldó összüvöltése, valószínűleg kitör a balhé. Holott a probléma csak annyi, hogy Lykke Li nem a Sziget nagyszínpadára való. És nem azért, mert a tehetsége, sokszínűsége, ragyogása (amiből itt csak a tikkasztó meleg ellenére felvett latexcuccok csillogása maradt) ne erre predesztinálná, hanem azért, amiért a tavalyi PJ Harvey-fellépés sem. Lykke Li balladisztikus, ravasz és szép dalai – melyekben finoman ötvözi a pop, az indie rock és az elektronikus zene stílusjegyeit, mindezt változatos hangszerelésekkel, érzékeny elmozdulásokkal – a kora esti porban és hőségben egyszerűen elolvadnak és szétszóródnak. Lykke szomorú és lassú számai figyelmet követelnének. Mert jó dalok. Benne vannak Li fiatalsága ellenére is gazdag életútjának lenyomatai, a svéd távolságtartás, Nepál és India hatása, Amerika lendülete. Lykke vagánysága nem látványos, leginkább érdekes kísérleteiben érhető tetten: az Alkonyat – Újhold című filmben csendül fel Possibility című dala, de 2013-ban vendégművészként szerepelt David Lynch második stúdióalbumán is. De a Szigeten ebből csak a túlélés reménye marad, a hely nem kedvez az árnyalatoknak. A tömegben vízilónak öltözött ordító angolok követelik az első szám óta „A Slágert”; menyasszonyi ruhába öltözött spanyol pasik szivárványos parókában üvöltenek végig valami teljesen mást. Türelmetlen tömeg feszül a színpadon álló kicsi, vékony lánynak. Nézem a kivetítőn a tényleg szomorú szemét, ahogy megy előre a programmal, még egy, még egy, mindjárt vége, és végre, tényleg. Remélem, hamarosan megnézhetjük intimebb térben is, ahová való a produkciója.

Sziget, Dan Panaitescu Nagyszínpad, augusztus 8.

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.