„Az emberi lélek / tükre a víz: / Mennyből jön alá, / mennyekbe megy föl, / s lekényszerül / megint a földre, / örök utas. // Ha bérc magasából / meredeken / siklik a tiszta sugár, / fellegpuhán / porzik alá / a sima kőre, / és mint szivesen fogadott / jövevény / fátyolteregetve / csobog lefelé. // De ha szirt mered / zuhanása elé, / haragos zubogással / ugrálva fokonkint / habzik le a mélybe. / A sík mederben / halkan fut a völgyi réten át / s a sima tóban / a csillagos ég / gyönyörködik. // Szél a hullám / jó szeretője; / szél kavar a mélyből / habzó hegyeket. // Emberi lélek, / képmásod a hullám! / Emberi sors, / képmásod a szél!” Szabó Lőrinc fordításában így hangzik Johann Wolfgang Goethe 1779-es nevezetes költeménye, A szellemek éneke a vizek felett. A harmincéves irodalmár akkortájt éppen Svájcban barangolt, és ott megcsodálta a majdnem háromszáz méter magas Staubbach-vízesést (képünkön), amely lám, rögtön az emberlét nagy és végső kérdéseit idézte Goethe elé. A vers ezen a hétvégén az ugyancsak közel háromszáz méter magas Szent Márton-hegyen szól majd hozzánk, méghozzá Franz Schubert megzenésítésében, a Purcell Kórus és a Concerto Budapest előadásában (Pannonhalmi bazilika, augusztus 26., három óra).
A pannonhalmi Arcus Temporum fesztivál idei utolsó koncertjén, a weimari költőfejedelem iránt viszonzatlanul rajongó Schubert kompozíciójának nyomában a legszebb francia Requiem is felhangzik majd Vashegyi György avatott irányításával. Gabriel Fauré volt e mű szerzője a XIX. század végén, és ha mégannyira gyászmiséről van is szó, maga Fauré ilyen kacéran nyilatkozott talán legnépszerűbb alkotásának motivációjáról: „A Requiemem megkomponálására nem volt semmi okom... pusztán a magam öröme, már ha szabad így fogalmaznom.” Ennek a gyönyörű darabnak, a „halál altatódalának” két részlete amúgy a templomokon és koncerttermeken kívül a mozikban és a tévé előtt ücsörögve is gyakran hallható, hiszen a Pie Jesu meg az In paradisum tétel számtalan jobb-rosszabb film és tévésorozat stábját kisegítette már az évek során.
Augusztus legutolsó napjaiban rendszerint a Zsidó Kulturális Fesztivál enyhít valamelyest az ilyenkor már emésztő mértékű budapesti koncertínségen. Ez idén sem lesz másként, még ha ezúttal mindössze csupán két eseményt tudunk is lelkesen meghirdetni e hasábokon. Csordás Klára dalestje az egyik, ahol is a Párizsban élő kiváló mezzoszoprán, Harazdy Miklós zongorakísérete mellett, Felix Mendelssohntól és Jacques Offenbachtól egészen Kurt Weillig és Leonard Bernsteinig ívelő programot ígér az egybegyűltek számára – németül, angolul, franciául, magyarul és jiddisül is énekelve (Goldmark Terem, augusztus 30., hat óra). A másik figyelemre méltó koncert fellépője egy jeles spanyol historikus formáció, a madridi illetőségű Musica Ficta lesz szefárd zsidó dalokat megszólaltatva, a cím szerint „nők, zene, szenvedély” hármasságát játékba hozva (Hegedűs Gyula utcai zsinagóga, augusztus 26., hét óra).
